Hogyan válasszunk vezeték nélküli (Wi-Fi) routert?

Wi-Fi router vásárlásakor érdemes betartanunk az előző oldalon írt Ethernet-csatlakoztatási tippeket, ám még számos más fontos kritérium is felmerül a rádiós útválasztók beszerzésekor.

Sebességi szabványok

A vezeték nélküli routerek között jelenleg az IEEE 802.11n szabvány dominál, a korábban használt 802.11b-t egyáltalán nem kapni, a 802.11g-t csak elvétve. Utóbbit nem nagyon érdemes megvenni, hiszen a 802.11n típusok, vagy annak kissé butított, de a 802.11g-nél még így is jelentősen gyorsabb és jobb hatótávolságú változatai már alig drágábbak a „g”-s szabványúaknál. (A szabványok teljes neve helyett gyakran csak annak utolsó betűjét szokták emlegetni, ezért lettek például az IEE 802.11n típusú routerekből „n”-es útválasztók.) Minden esetre érdemes alaposan leellenőrizni, mit is veszünk meg; „alkalmi vételként” nehogy egy ezer éves, számunkra túl lassú típusba ruházzunk be!

Az „n”-es routerek közötti választást is alaposan át kell gondolni, mert létezik belőlük 150 megabites és 300 megabites változat (és már küszöbön vannak a 450 megabites megoldások is). Előbbi természetesen olcsóbb, cserébe lassabb, hatótávolsága azonban nem feltétlenül rosszabb, mint a 300-as változatoké – ez ugyanis az antennától és a router adóteljesítményétől is függ.

A 300 megabites típusokból többféle változat is kapható, attól függően, hogy az elterjedtnek számító, és az IEEE 802.11 b/g által alkalmazott 2,4 gigahertzes frekvenciasáv mellett támogatják-e az 5 gigahertzet. Az 5 gigahertz a korábban otthoni felhasználásra nem túl elterjedt IEEE 802.11a vezeték-nélküli szabvány sajátossága volt, ezt a technológiát integrálják mostanság a többsávos „n”-es útválasztókba is.

Szabvány	Frekvencia	Elméleti átviteli sebesség	Maximális sebesség a gyakorlatban
IEEE 802.11a	5 GHz	54 Mbit/s	30 Mbit/s
IEEE 802.11b	2,4 GHz	11 Mbit/s	5 Mbit/s
IEEE 802.11g	2,4 GHz	54 Mbit/s	20 Mbit/s
IEEE 802.11n	2,4 / 5 GHz	450 Mbit/s	120 Mbit/s

Arra vonatkozólag nem lehet biztosat mondani, hogy egy adott környezetben pontosan mekkora lesz az elérhető sávszélesség és lefedettség, ugyanis a rádiójeleket rengeteg külső körülmény befolyásolja: falak anyaga és vastagsága, visszaverődések, rádiófrekvenciás zavarok, router elhelyezése stb.

Mikor kell az 5 GHz-es Wi-Fi?

Az 5 GHz-es sáv támogatását annak érdekében hozták vissza a gyártók, hogy a szabadon használható 2,4 GHz-es frekvenciát tehermentesítsék (gyakorlatilag minden otthon használható vezeték-nélküli eszköz 2,4 GHz-en működik, pl. a Bluetooth, vezeték nélküli rádiós egerek stb.). Az 5 GHz-es frekvenciasáv kevésbé terhelt, ezáltal tisztább, kevésbé zajos, így stabilabb kapcsolatot lehet létrehozni, cserébe picit kisebb hatótávolsággal kell számolni.

Az 5 GHz-et is támogató routerek között azonban van különbség. Az olcsóbb, általában „dual band”-ként hívott modellek nem képesek egyszerre 2,4 és 5 GHz-es sávon sugározni, tehát egyszerre csak az egyik működhet, átkapcsolni pedig a router belső menüjéből lehet. Döntésünk szerint ilyenkor azt kell használni, amelyik az adott környezetben jobban teljesít.

Azon eszközök, melyek a két sávon egyszerre (szimultán) képesek üzemelni, „Simultaneous Dual Band”, vagy „Quad-Band” jelzéssel vannak ellátva. Ezek előnyét főként akkor érezzük, ha a router 2,4 GHz-es sávjára sok eszköz kapcsolódik, és van egy-vagy két kiemelt eszköz, aminek szüksége van a tisztább 5 GHz-es frekvenciára (például video- vagy hang adatfolyamot továbbítunk rajta).

Ahhoz, hogy routerünkhöz 5 gigahertzes sávon tudjunk kapcsolódni, nem elég csak a router támogatása, hanem a kliens oldalon is kell támogatás, azaz a Wi-Fi kártyának vagy az USB-s Wi-Fi adapternek is ismernie kell a szabványt (ezek általában IEEE 802.11 a/b/g/n jelzéssel vannak ellátva).

Antennák

Az otthoni felhasználásra szánt útválasztók gyártótól és típustól függően lehetnek belső vagy külső antennával szereltek. Utóbbiaknál is vannak variációk, itt megkülönböztetünk fix és cserélhető (SMA, RP-SMA csatlakozóval ellátott) antennás routereket.

A gyárilag mellékelt antennák körsugárzó antennák, azaz a sík tér minden irányába azonos intenzitással szórják a jeleket, ami általában megfelel az otthoni és kisirodai felhasználók igényeinek. Amennyiben másik antennát akarunk használni (mondjuk irányítottat vagy vese karakterisztikájút), akkor mindenképpen cserélhető antennás típust válasszunk, de figyeljünk rá, hogy a többantennás és többsávos routerekhez nem lehet bármilyen antennát csatlakoztatni. Ha nincs ilyenre igényünk, akkor szinte mindegy, hogy külső vagy belső antennával ellátott darabot vásárolunk. A külső antenna általában ad annyi szabadságot, hogy ha gyenge a jel, akkor megpróbálkozhatunk az antennák elforgatásával.

Külső antennás egységeknél másik kérdés az antennák száma. Az IEEE 802.11g és 150 megabites IEEE 802.11n útválasztók egyetlen antennával érkeznek, míg a 300 megabitesek lehetnek két vagy háromantennásak is. Ez attól függ, hogy a gyártó az „n” szabványban megtalálható MiMo technológia melyik változatát implementálta az adott típusba. Gyakorlati mérések szerint a két- és háromantennás típusok között sebességben és lefedettségben sincs nagy különbség, főleg azért, mert a gyártók sok esetben a kétantennás típusokra nagyobb nyereségű antennát raknak.

Titkosítás

A titkosítást kötelező bekapcsolni, ha nem nyílt hálózatra kívánunk csatlakozni. Az eldöntendő kérdés csupán az, hogy melyik típust használjuk. Minden ma kapható 802.11n és a még gyártásban lévő 802.11g-s eszköz egyaránt ismeri a legbiztonságosabbnak ítélt WPA2 titkosítást és AES kódolást, ezért ennek használata erősen ajánlott. Amennyiben régebbi, WPA2-t még nem ismerő eszközeink is vannak a hálózaton, akkor se használjuk a percek alatt feltörhető WEP titkosítást, hanem legrosszabb esetben is a kombinált WPA/WPA2-t válasszuk erős, nehezen kitalálható jelszóval párosítva.