Új kiadás Chuck Palahniuk magyarul most először olvasható utószavával a Harcosok klubja keletkezéséről és utóéletéről
Van-e gyógyír a Nagy Amerikai Álmatlanságra, a fogyasztói ösztönlét és a lélekölő robotolás mindent átható fásultságára? Ez a kínzó kérdés tereli össze kiábrándult kék- és fehérgalléros rabszolgák, vágyak és célok nélkül maradt férfiak egy csoportját, hogy szombat esténként egy külvárosi bár pincéjében véresre verjék Palahniuk áramvonalasra szálkásított prózája szintén izom, amelyről az utolsó csepp zsírt is leégette a szerző kíméletlen, szarkasztikus látásmódja: A Harcosok klubja az ezredforduló dühének reakciója Camus egzisztencialista közönyére. Bret Easton Ellis az X-generáció Don DeLillo-ját üdvözölte Palahniukban, művét az angolszász irodalomkritika többek közt macsó pornográfiának, a 90-es évek Karamboljának, sőt a minimalizmus A nagy Gatsby-jének nevezte - a Harcosok klubját ennek ellenére is szinte lehetetlen egyetlen irányzathoz vagy műfajhoz kapcsolni. Egyszeri, öntörvényű alkotás, amely egyedül saját, néhány pontból álló szabályrendszerét követi.
