Szépirodalmi Könyvkiadó Antikvárium - használt könyvek

Arcképvázlatok és tűnődések. Gyászőrségben

A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget. Az én Danaidámnak az

Ez a három, egymástól témában és mesevilágban merőben különböző történet valahol a mondanivalók mélyén nagyon is összetartozik, s így együtt írói utamnak egy zárt korszakát jelentik. Az első, Az isten és a részegek című regény (amely jó húsz év előtt A mámor zendülői címmel jelent meg), lényegében egy görög mítosz paródiája, amellyel annak idején – a harmincas évek derekán – a bontakozó fasizmusról igyekeztem elmondani annyit, amennyit elmond

Elbeszélések 1916-1925

Németh László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

Ismertető: „Szindbád ​olyanformán vetődött az óbudai partra (a Hajógyári-sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a menekülés módjában… Ott szállott partra, ahol lehetett, akár csak egy sekélyes, reménytelen parton is, ahol elhasznált pléh kályhacsövek, lyukas bádog-, gyermekfürösztő teknők, öregasszonyok megfoltozhatatlan edényei (ibrikei) között, ahol a hasznavehetetlen tárgyak között haszontalannak érezte már önma

A Magyar Nemzet vasárnapi számaiban – immár esztendők óta – kéthetente, ismétlődő szabályossággal találkozik az olvasó Csurka István tárcáival, melyekben a Nász és a pofon novellistája, de éppilyen joggal azt is mondhatnánk: a Házmestersirató darabírója fejti ki cseppet sem szabályos és semmiképpen sem vasárnapi malasztot árasztó megfigyeléseit, tűnődéseit embertársainak (mindannyiunknak) a hetvenes éveknek (hétköznapjainknak) és a divatos koreszmékne