Szépirodalmi Könyvkiadó Antikvárium - használt könyvek

FÜLSZÖVEGA kortársi magyar piktúra nagy mestere a teremtő ember két fegyverével harcol az Idő ellen: az ecsettel és a tollal, a színekkel és a szavakkal igekszik megragadni - és megállítani - a világ látványosságaiban és a lélek belső történéseiben percegő pillanatot, s nyilván ebből a fausti vágyból ered Bernáth Aurél csillapíthatatlan naplóíró szenvedélye is, amellyel - évtizedek óta - regisztrálja a művészetre vonatkozó gondolatai, régmúlt időknek

Arcképvázlatok és tűnődések. Gyászőrségben

A mű ma olvasva elsősorban szerelmi drámának hat, hősének igaz nagysága érzékenységében, érzelmi élete mélységében és intenzitásában ragadható meg. Katona drámaírói géniusza abban is zseniálisnak mutatkozik, hogy Bánkén kívül még több kisebb tragédiát is belesűrített a művébe, melyek a főhős konfliktusaival és egymással bonyolult, dinamikus rendszert alkotnak (Gertrudisé, Melindáé, Peturé és bizonyos szempontból Tiborcé is). A Bánk Bán-ban olyan

A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget. Az én Danaidámnak az

Ez a három, egymástól témában és mesevilágban merőben különböző történet valahol a mondanivalók mélyén nagyon is összetartozik, s így együtt írói utamnak egy zárt korszakát jelentik. Az első, Az isten és a részegek című regény (amely jó húsz év előtt A mámor zendülői címmel jelent meg), lényegében egy görög mítosz paródiája, amellyel annak idején – a harmincas évek derekán – a bontakozó fasizmusról igyekeztem elmondani annyit, amennyit elmond

Elbeszélések 1916-1925

Németh László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

Ismertető: „Szindbád ​olyanformán vetődött az óbudai partra (a Hajógyári-sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a menekülés módjában… Ott szállott partra, ahol lehetett, akár csak egy sekélyes, reménytelen parton is, ahol elhasznált pléh kályhacsövek, lyukas bádog-, gyermekfürösztő teknők, öregasszonyok megfoltozhatatlan edényei (ibrikei) között, ahol a hasznavehetetlen tárgyak között haszontalannak érezte már önma

A Magyar Nemzet vasárnapi számaiban – immár esztendők óta – kéthetente, ismétlődő szabályossággal találkozik az olvasó Csurka István tárcáival, melyekben a Nász és a pofon novellistája, de éppilyen joggal azt is mondhatnánk: a Házmestersirató darabírója fejti ki cseppet sem szabályos és semmiképpen sem vasárnapi malasztot árasztó megfigyeléseit, tűnődéseit embertársainak (mindannyiunknak) a hetvenes éveknek (hétköznapjainknak) és a divatos koreszmékne

"Illyés Gyula esszéregénye az emberéletnek a >>kifelé>egy harmadik szemével nézve>az öregedés, a halálnak az a formája, amelyet naponta tapasztalunk. És még csak nem is maga az öregedés, inkább az öregesedésnek az a vonása, hogy kétségbeejtő véglegességgel elvág bennünket a szépségtől. Nem lassú haldoklásunktól szenvedünk, hanem attól, hogy az élet bája elérhetetlen lesz számunkra.