Párizs, valamikor az 1800-as években. Egy szoba, amelynek az ajtaját és az ablakait belülről bezárták. Odabent egy brutális kegyetlenséggel meggyilkolt nő holtteste. Az udvaron egy másik áldozat: az édesanyja. Tanú rengeteg van, ám a vallomások ellentmondóak. A rendőrség tehetetlen. Ekkor lép színre C. Auguste Dupin, a műkedvelő nyomozó, aki remek megfigyelő és a logikus következtetés mestere. E képességei vannak a segítségére abban, hogy megoldja a szokatlan ü Edgar Allan Poe a Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélés megírásával nem csupán írt egy remekművet, hanem egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. A címadó detektívnovellában lép színre minden detektívek „őse”, Dupin, a zseniális nyomozó, aki jól tudja, hogy a „a valóságban a lehetetlenség nem bizonyulhat lehetetlennek”, és hideg logikával, kiváló elemzőképességgel a legnagyobb rejtélyekről is képes fellebbenteni a fátylat. A kötet következő két elbeszélésének is ez a fantasztikus elme a hőse (Marie Rogêt titokzatos eltűnése, Az ellopott levél). Ezeken kívül még további tíz elbeszélés hivatott arra, hogy az olvasót elvigyék abba a sajátosan misztikus és komor világba, amely kizárólag Poe egyéni sajátja. Az érzelmek valóságos skáláját élhetjük át, ha kinyitjuk ezt a könyvet. Az életért való kínzó rettegést A kút és az ingában, a mérhetetlen bosszúvágyat az Egy hordó amontilladóban vagy a jéghideg klausztrofóbikus borzongást Az elsietett temetésben.
Énünk sötétebbik felén fogunk bolyongani Poe-val, ez kétségtelen – és mint ilyen: kihagyhatatlan.
