Európa Könyvkiadó Antikvárium - használt könyvek

Ez az a könyv, amelyben a nyolcvanas évek elején igyekeztem megírni, hogy voltaképp mi történt velünk, elérve vagy túllépve a krisztusi kort, mi lett a nemzedékemmel, a barátaimmal, a szerelmeimmel. Még nem voltam harminc, amikor nekifogtam. Harminchat éves lettem én, mire megjelent, 1986-ban. Azóta mindig makacsul megakadályoztam, hogy a Félnóta újra kiadódjék (magvasnak vélt okaimról elő- s utószót írtam, akit érdekel, lássa ott). 1986 - vagy inkább '85, akkor

Alig egy esztendővel fő műve, Az ember tragédiája után, 1861 novemberében fejezte be Madách a Mózest, amely írója életében nem jelent meg, s csak egy évszázaddal később, Keresztury Dezső nagy sikerű átdolgozása után támadt életre a Nemzeti színpadán. Ez a mű nemcsak keletkezési dátumát, hanem gondolati, etikai tartalmát tekintve is szorosan kapcsolódik Az ember tragédiájához. Továbbá abban is, hogy ezt a művét is pályázatra írta, ezzel a kéziratával az

Nagy tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége - egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, hacsak egy nem: az

A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam harmadik kötetében romantikus szerelmi kalanddal és párbajjal folytatódik a bátor, eszes nemesifjú és lovagias széptevő, Pierre de Siorac története. Váratlan fordulatok és megpróbáltatások, megrázó szenvedélyek dúlják fel hősünk életét, aki sok-sok kaland és veszedelem után végül Párizsba, e sokarcú, egyszerre ijesztő

"Néha, amikor felkelek, amikor kezdek magamhoz térni aléltságomból, fáj az egész helyiség, az egész szobám, fáj az ablakból elém táruló látvány, a gyerekek iskolába mennek, az emberek bevásárolni indulnak, mindenki tudja, hová menjen, csak én nem tudom, hová mehetnék, kábán öltözködöm, támolygok, fél lábon ugrálok, a nadrágomra taposok, amikor húzom felfelé, megyek és megborotválkozom, hány éve már, hogy amikor borotválkozom, nem nézek a tükörbe, sö

Bivalynak rosszul kezdődik ez a regény: a barátnője elhagyta, a várost pedig hamis CD-kkel és csempészett cigarettával megrakott ruszki hadak fenyegetik. Az ostromlott város vezetői kérdőívekkel vizsgálják, ki melyik oldalon áll. Az események felgyorsulnak, de hősünk - köszönhetően az egyre nagyobb adagokban bevitt anyagnak - lépést tud tartani velük. Vajon meddig bírja? Ki védi meg a rendőröktől, a ruszkiktól és a költőnek készülő, talpig feketében járó,

Tragikus és mulatságos kalandok során járja be Candide a világot (még Eldorádóba is eljut), hogy gyötrelmes megpróbáltatásai végén feltegye a kérdést: igaza volt-e tanítómesterének, Panglossnak, aki azt vallotta, hogy ez a világ a lehetséges világok legjobbika? Ha csakugyan így van, vajon miért annyi a nyomorúság, mire való a háború meg az inkvizíció, a vakhit meg a nyomor? S mit tehetünk ellenük? A bölcsesség, mellyel Voltaire a Candide-ot zárja, látszólag

Hatalmas társadalom- és korrajzában Balzac - Victor Hugo szavaival élve - "ábrándokat tépett szét, reményeket oszlatott el, álarcokat szakított le". A pénzért, a dicsőségért és a hatalomért tülekszik mindenki, polgár, pap, kurtizán, művész. Ebben az öldöklő küzdelemben mindenki mindent elárul, barátságot, szerelmet, s aki nem elég gátlástalan, mint Lucien is, az menthetetlenül elbukik.

A könyvből film is készült. A zsenikből verbuált amerikai felderítőraj történetét a nagyközönség ugyanolyan hálásan fogadta, mint korábban a regényt, s ahogyan a könyvből, úgy ebből is kultuszdarab lett.

Madárka különös, a megszokott élettől elrugaszkodott álomvilágban él, melyet még legjobb bartája, Al sem ért. Szelíd, ártalmatlan, tiszta lelkű ember, aki viszont hihetetlen öntörvényűségtől hajszolva egyetlen rögeszméjének hódol: szárnyalni akar, mint a madarak. A lelkileg sérült ifjú a madarak szabadságot jelképező világába menekül, azonosul e csodálatos lényekkel, elzárkózik az őt körülölelő külvilág mocskától, a küszöbönálló háborútól.

William Golding 1980-ban jelentette meg Beavatás című regényét, egy "tengeri trilógia" első kötetét. Az önmagában is kerek egészként megálló második kötet, a Szélcsend, 1987-ben látott napvilágot. Színtere megegyezik a Beavatás-éval: a kimustrált hadihajó, amely a napóleoni háborúk vége felé Ausztráliába tart, fedélzetén az ifjú nemesúrral, Edmund Talbottal, aki a gyarmati kormányzásban szeretne megindulni a ranglétrán. Mint ahogy a Beavatás-ban, Talbot e