Regény vásárlás

"Az Idődetektívek c. gyerekkrimi-sorozat 16. kötete 1510-be az Azték Birodalomba repíti a kis olvasókat. Az azték uralkodó, Montezuma épp az esküvőjét ünnepli, mikor szörnyű dolog történik: hatalmának jelképe, az aranyszív eltűnik. Elfordultak tőle az istenek? Az időnyomozóknak szörnyű gyanúja támad Ajánljuk 9 éves kortól. - Izgalmas krimi - Kalandos utazás a múltba - Hiteles történelmi háttér - Szószedet a korszak jellemző kifejezéseivel - Függelék a t

„Aki megnyeri a partit, még nem biztos, hogy jól játszott. Csak abban lehet biztos, hogy elkerült egy döntő hibát, amelyet az ellenfél kihasználhatott volna.” Egy kétszemélyes játékot, szerelmi játszmát követhetünk a végkifejletig Temesi Ferenc Királyáldozat című regényének lapjain. A lány mindössze tizenhét éves, a férfi a negyvenedikben jár. Huszonhárom év választja el egymástól Villám Verát és Tamási Gábort, amikor kezdetét veszi élet-halál har

Tudom, hogy félsz. Mind félünk. "Egyszerűen muszáj egy szuszra elolvasni az utolsó betűig." (Blake Crouch) "Sakey sagája egyszerűen döbbenetes." (Kirkus) Amikor már napok óta nincs áram, megromlott az étel a fagyasztóban, és kiürültek a boltok polcai, mihez kezdesz? Hogyan véded meg a feleséged és újszülött gyerekedet, ha a nappali fala üvegből van, és a kertvárosban fegyveres bandák cirkálnak? Az USA a terroristák és a kormány háborújában teljesen kettész

A Más bolygó egy nemzedék regénye: a nemzedéké, amelynek nemcsak az illúziói, de identitása is köddé vált. A Más bolygó a szív regénye: a szívé, amely konokul keresi a szerelmet a testen túl. A Más bolygó Kelet-Európa regénye: azé a Kelet-Európáé, amely Nyugattá akart válni, de az örök kelet-európai jelenben él. A Más bolygó az utazás regénye - párhuzamos roadmovie, amelyben, valahol mélyen, még ott dobog Kerouac szíve. A Más bolygó cinikus és kegyetle

A kötetben olvasható szöveg mindvégig a fikció és az önéletrajz izgalmas határterületén mozog: az írónő visszaemlékezéseit tartalmazza ugyan, mégis a lehető legtávolabb áll valamiféle memoártól. Egy nő tekint vissza saját életének azon kitüntetett pontjaira, meghatározó érzéseire, egészen apró momentumaira, amelyek kívülről akár jelentéktelennek is tűnhetnek, de az egyén szempontjából egzisztenciális jelentőségűek. Az elbeszélés - amelyben az eml

"Anyám már akkor tudta, amikor behúztam magam után a kaput. A kutya nyüszítéséből hallotta, vagy a nehéz lépteimben és a cipőm egyenetlen kopogásában ismerte fel. Mindig tudta, gyerekkorom óta, előtte a nagyanyám is, és korábban a dédi. Anyám volt az utolsó az anyák sorában. Ölükbe eresztették a stoppolt zoknit, letették a hámozókést, úgy füleltek, félrehajtott fejjel, aztán aprót bólintottak, csak úgy, maguknak." Teréz az idősgondozóként dolgozó egyed

Leczo Bence első kötete olyan, mintha vándorcirkusz érkezne a városba. Van benne freak-show, kifordult sci-fi-ötletek és apró groteszkek, tisztelegve hatalmas mestereknek, mint Kafka vagy Aesopus. Az elődök előtti meghajlás, ezek gondos megválasztása különösen erős mezőnyt sorakoztat, és illő is a fiatal író eszköztárába. Az asztalt táncoltató sátrában vár Andersen és Edgar Alan Poe szelleme, a viktoriánus krimi borzongatása után a karneválban valaki ránk sz

A férfi konok magányában váratlan ajándékot kap a sorstól: régimódi, rajongó szerelemre lobban. Az elvált, csalódott szépasszony sem közömbös iránta. Megtörténhet-e velük a gyönyörűséges csoda, ha húsz évre vannak egymástól? "Mi tette vele ezt a gyönyörűséges gonoszságot? A nyers kémia? Az égitestek ritka állása? A táncpartner lényének delejes sugárzása? Megválaszolhatatlan kérdések zaklatták szüntelen. Sajnos, azt sem tudhatta, a másik érzett-e,

Noa a harmincas évei derekán járó sikeres, gyönyörű festőnő elakadt az életével. Rendre kilép a kapcsolataiból néhány hét vagy néhány hónap után, pedig semmi másra nem vágyik jobban, mint hogy az igaz szerelmen keresztül megtalálja a boldogságot. Amikor már festeni is képtelen, pszichológushoz fordul, ahol kiderül: Noa gyermekkorát súlyos trauma terheli, és amíg ezzel nem néz szembe, amíg ezt nem dolgozza fel, addig esélye sem lehet a továbblépésre. Miközb

Salento már nem egészen olyan, mint Joó Márton emlékezetében. A forró, dél-olasz bulik helyett fagyos, téli csend fogadja, fesztivál helyett temetés. A polipcsápok visszahúzódtak a tengerbe, a levegőben az elmúlás és a változás előérzete. Ám még ha hiányosan is, újra összeáll a régi baráti társaság - ezúttal egy ősi, romos ház felé tartanak. A La morte, ez a feszültséggel terhes kisregény a gyász különböző aspektusait és az emberi kapcsolatok változ

Az öt lengyel Nobel-díjas író közül Henryk Sienkiewicz után Władysław Stanisław Reymont (1867-1925) volt a második. Nobel-díját (1924) a 20. század elején keletkezett Parasztoknak szokás tulajdonítani, ami valószínű, de nem biztos, hogy csak ennek a műnek tudható be. Alkotói sokszínűségét szintén tanúsító utolsó, Lázadás című politikai-társadalmi regénye ugyanis folyóiratban már 1922-ben napvilágot látott, témája főleg Európában nagyon aktuális, m

"A szerző Bécsben élő kutató közgazdász és családterápiára szakosodott pszichoterapeuta. Könyve egy felhőtlenül boldog gyermek-, majd kamaszkor emlékeivel indul. Ezt az idillt zavarják meg a legváratlanabb pillanatokban előbukkanó, generációkon átívelő, megemésztetlen, tabuként kezelt családi traumák, hátterükben a véres kelet-európai történelemmel. Sorra merülnek fel a holokauszt utáni magyarországi zsidó identitás dilemmái, ellentmondásai, ahogy ezek a

A normákkal és szabályokkal szembeni lázadás tüze ott lobog minden kamaszban. Olykor felgyújt ezt-azt, de melegíti a lelket és megvilágítja az utat, az utakat. Sérülést okozni furcsamód csak később szokott, amikor már kisebb lánggal ég, vagy éppen, hogy parázslik. Az ember csodálkozva fölé hajol, egyet sóhajt, s a légáramtól feltáncoló láng megperzseli az arcát. A többség felnőttként a járt útra lép, az elvárások közé szorított, a teljesítmények mé

Mélyen megindító memoár egy ukrán családról és az ország viharos történelméről. Az ukrajnai Poltava városában áll egy elegáns kúria, amelyet a köznyelv csak Kakas-házként emleget, a bejáratot őrző két vörös kakas után. Nincs benne semmi félelmetes. És mégis, amikor Victoria még csak kislány volt az 1980-as években, a dédanyja minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerülje azt az épületet. 2014-ben, mialatt Oroszország annektálta a Krímet, Victoria megl

Dr. Téglássy Zoltán jelenleg az Egyesült Államokban élő magyar orvos írását tartja kezében az olvasó. Mindenkit biztosíthatok Téglássy doktor valóságos személy, jó barátom, tényleg belgyógyász, és tényleg dolgozott egy amerikai tébolydában. Az már nehezebb kérdés, mi ez a mű? A szerző memoárjai? Netán krimi vagy rémregény? Vagy sajátos humorú olvasmány? Szerintem mindegyik együtt. Olvasva eltűnődünk emberi tragédiákon, máskor elkalandozunk a fantázi

Röviddel a háború után járunk, a szepességi helyőrséget egy forradalmi nemzeti bizottság irányítja a Vörös Hadsereg őrnagyának felügyelete alatt. Neki engedelmeskedik mindenki - az ott élő utolsó k. u. k. bárónőt, Czóbel Margitot kivéve. Az egykori ifjúkommunista Šlauko azt a feladatot kapja, hogy a nagyőri kastély "bérlőjeként" tartsa őt szemmel és jelentsen róla. A bárónő átlát a szitán, Šlaukót mégis a bizalmába fogadja, beengedi a könyvtárába, a

Az emlékezés göröngyein Szilágyi István (1938-2024) szándéka szerint egyfajta új nagyrealizmus szellemében megkezdett - ám sajnos félbehagyott - regény. A Kő hull apadó kútba megjelenése után íródott, cselekményideje végighúzódott volna a huszadik század első felén, egészen a hatvanas évekig, egy Jajdonból Kolozsvárra került munkáslány elbeszélésében. Egy munkáslányéban, aki nehéz időket él meg az első világháborútól kezdve: amikor a "román világ

Pósa Zoltán az Önreflexiók (1948-1973) vaskori tekercsek a remény országában című regényében a lélektani realista próza eszközeivel tárja föl Magyarország újkori történelmének legsötétebb szakaszait a tőle megszokott sodró, költői lendülettel. E kötet az Önreflexiók... tetralógia első könyve. A ciklus a keresztyén nemzeti érzelmű író lélegzetelállítóan izgalmas önlélekrajza, ki az emberhez méltó világért küzd oly korban, mely az értelmes élet e

"Párizs, az 1950-es évek derekán - itt és ekkor játszódik Arthur Koestler regénye. A fény városára a totalitárius diktatúra fenyegető árnyéka borul. A veszély egyre közelibb, és minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy mi történik majd, ha végül bekövetkezik a katasztrófa. Csak maroknyian készek a küzdelemre; a többieket megbénítja a félelem, a beteges gyűlölet, a cinizmus, a reménytelenség vagy a jámbor és botor optimizmus. "Koestler bemutatja, miképpe

A szerző új regénye a hetvenes évek közepétől a kilencvenes évek elejéig követi hősét, aki szegény sorból küzdi föl magát a politika felső régióiba. Egy rendhagyó fejlődésregényt tart kezében az olvasó, ahol a falusi környezet, a sárba ragadt világvégi társadalom húzza vissza a főhőst, Luko Voditit, aki már gyerekkorában arról álmodik, hogy innen elkerülve nagy dolgokat visz majd véghez. A történet valahol Kelet-Európában játszódik, de nincs pontos