Publicisztika vásárlás

A könyv előszavából Azon a napon születtem, amikor a Titanic elsüllyedt. Apám, győri ügyvéd, szerette volna, ha jogi pályára lépek, de én kora ifjúságomtól újságíró akartam lenni. Mindenesetre megszereztem a jogi abszolutóriumot a római és a pécsi egyetem A Pulitzer-emlékdíjas, Aranytollas újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, A Hét című legendás tévémagazin volt főszerkesztője, 96 évesen megírta emlékiratait! A könyvben hosszú pályafutásának legfontosabb mozzanatait foglalja össze a Kennedy gyilkosságtól a vasfüggöny lebontásáig. Világesemények, melyeknek a magyar külpolitikai újságírás doyenje közvetlen tanúja, nem egy esetben részese is volt.

"Mikor e kötet megírására, az igazságtalanságok leleplezésére felkért a Kairosz Kiadó vezetője, nem is sejtettem, milyen területre tévedek. Napi szinten, újságcikkeket olvasva ismertem a kilakoltatások magyarországi helyzetét, tudtam, hogy a sorok mögött megbúvó emberi sorsok hol vétlen, de reméltem több esetben inkább személyes hibákat elkövetett áldozatok lesznek. Aztán elkezdődött a gyűjtés, telefonok megszámlálhatatlan sora, érintettek felkutatása és személyes találkozások hol sikeres, hol kudarcba fulladt időszaka. Ekkor éreztem először, hogy valami olyanba kezdtem, ami tán Karinthy szavaival jellemezhető leginkább: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

• További könyveink
Minden ember úgy érzi, az ő terhei a legnehezebbek. Sokan úgy érzik, magukra maradnak a gondjaikkal, a problémáikkal, és sokan vannak olyanok is, akik nem látják a kiutat, akik nem rendelkeznek azzal az erővel, amelynek birtokában továbbléphetnének. Nick Vujicic, a végtagok nélkül született szerb származású ausztrál fiatalember a világot járva, a saját példáján keresztül szembesíti az embereket azzal, hogy vannak, akik valóban komoly problémákkal küzdenek, mégsem adják fel. Előadásain elmagyarázza hallgatóságának, hogy a látszat ellenére soha, senki sincs egyedül - legfeljebb nem vesszük észre azokat, akik mellettünk állnak a bajban. Elmagyarázza, hogy mindig van kiút - bár sokszor nem a megfelelő helyen keressük; elmondja, hogy mindenkiben megvan az az erő, ami az akadályok leküzdéséhez kell -, csak éppen meg kell találnunk magunkban. A továbblépés, a problémák legyőzése csak akkor lehetséges, ha nem kívülről várjuk a segítséget, hanem mi magunk is cselekszünk a cél érdekében. Ahhoz, hogy bármit is tegyünk, erő szükséges, ennek az erőnek a forrása pedig nem lehet más, mint a hit - az önmagunkba, a környezetünkbe, egymásba, de legfőképpen Istenbe vetett hit. Ha ez a hit létezik, csupán annyit kell tennünk, hogy cselekvővé változtassuk. A többi? Az már jön magától!

• Riport, interjú
Széles Gáborral beszélget Szentmihályi Szabó Péter "Így nem mehet tovább!" - mondja Széles Gábor nagyvállalkozó az őt kérdező Szentmihályi Szabó Péternek, utalva arra a válságos helyzetre, amelybe Magyarország került erkölcsi és anyagi értelemben is. A hat beszélgetésből nemcsak Széles Gábor életpályája rajzolódik meg, hanem véleménye is kiderül minden fontos és érdekes kérdésről, a múlt tanulságairól és az ország jövőjéről, az újjáépítés feladatairól. "Csak a nemzet érdekeit kell néznünk, és akkor minden rendben lesz" - ezzel az optimista mondattal zárja le Széles Gábor a beszélgetést, s erre válaszol az író kívánsága: "Legyen minden rendben, és legyen veled és velünk a magyarok Istene!"

Publicisztikák - Magyar Nemzet

• További könyveink

• További könyveink

Szerző: Bächer Iván Kiadó: Ab Ovo Kiadói Kft. Megjelenés: 2010 Oldalszám: 286 Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát. Húsz év. Az e könyvbe gyűjtött írás Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát. Húsz év. Az e könyvbe gyűjtött írások nem rendeltek. Jóakaróim szerint nekem ilyeneket nem is szabadna írnom. De muszáj vagyok. Különben megfulladnék. (Bächer Iván)

• Riport, interjú

• További könyveink
Pszichológusok, csibészek, titkok őrzői. Ők azok, akik mindent tudnak a városról, lakóiról, a szépségekről és a mocsokról. Kordos Szabolcs, a nagy sikerű Luxushotel, Hungary szerzője ezúttal a taxisok és sofőrök zárt világába enged bepillantást. Hallgassa meg az éjszaka hangjait, üljön be a hátsó ülésre a maffiózók, az életüket elsíró háziasszonyok, dolgozó lányok, piacozó kínaiak, partira igyekvő sztárok mellé. Ragadják meg a milliárdos Ferrarijának kormányát és vegyenek részt egy lesötétített limuzin útján. Álljon be a drosztra, és tudjon meg mindent a hiénák, a ferihegyi és a pályaudvari csaták hátteréről. A Taxisvilág, Hungary lebilincselő, emberi és főleg tanulságos olvasmány egy olyan világról, amelyről csak hisszük, hogy ismerjük. 

• Riport, interjú

Kulcsár István, a hetvenes és a nyolcvanas években az ország egyik legismertebb riportere, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai és New York-i tudósítója volt. Most, nyolcvanadik évén túl elérkezettnek látja az időt akkori nagyrészt hazai élményeinek közreadására, hiszen a Rákosi-korszakot és a Kádár-korszakot, az akkori társadalom belső szövevényes viszonyait és az átkos hétköznapokat kevesen ismerik jobban, mint ő. Az egykori eseményeket, viszonyo

A Viszkis társaként Orbán Gábor tizenhárom bankrablást követett el, nyolc évet töltött fegyházban. Ambrus Attilát ő beszélte rá az első igazi bankrablásra. A kétezres években elkezdett, de csak egy évtizeddel később befejezett visszaemlékezéseinek megírás

Magyarország homorú valósága 2005-2009 Mottó: „Nem a tükör görbe, a valóság homorú." Négy év publicisztikai termését gyűjtötte kötetbe Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Közel kétszáz végjáték, glossza és karcolat, a koalíciós kormányzás utolsó éveinek minden kínja és tehetetlensége. A kötet klasszikus értelemben vett publicisztikai gyűjtemény, kortörténeti látlelet kronológiába szedve, emberi-társadalmi közéletrajz, kis magyar (politikai) pornográfia. A szerző (hogy megkönnyítse az olvasást) kommentárokkal látta el korábbi írásait: ahol tévedett ott egy Kopp!, ahol igaza volt, ott egy Hopp! áll felkiáltójellel (és megjegyzésekkel). A kötetet gazdag névjegyzék egészíti ki, ami megkönnyíti a tájékozódást. A könyv előszavát Lánczi András filozófus jegyzi, többek között emígyen: „Több ok is van, ami miatt érdemes újraolvasni Borókai jegyzeteit. Először is azért, mert mindig fontos dolgokról írt, így egy sorba állítva, egymást erősítik föl a szövegek. Kirajzolódik egy értelmezés, elsősorban a közelmúlt politikai történéseiről, amely lehetséges értelmezését adja annak a helyzetnek, amiben élünk...Másodszor, látszik, hogy a szerző szövegei megírásának első pillanatában is igyekezett kiemelni a tárgyalt ügyet a puszta tényszerűségből, így belecsempészett olyan mondanivalót, amely az idővel nem vesztette el az érdekességét. Harmadszor, Borókai íráskészsége, talán rejtett szépírói vénája miatt is, kiállja az idő próbáját. Negyedszer, a posztmodern kor (brrr...) szinte mulatságosan rendeli egymás mellé az életben talán soha nem találkozó személyeket: Anettka és G. W. Bush egy kötetben.

Erőszaktévő vagy szent? A szabadság és nyilvánosság elkötelezettje, vagy a nyugati civilizációnak készakarva kárt okozó „antiglobalista”? A köz egyszerű szolgája, vagy ellentmondást nem tűrő megalomán? Julian Assange, a nem a nyilvánosságnak szánt amerikai diplomáciai táviratokat és sok más dokumentumot közzétevő WikiLeaks alapítója legalábbis ellentmondásos személyiség, aki nem csak nagyüzemi indiszkréciójával osztotta meg élesen a világ közvéleményét. Azzal, hogy hónapok óta a hírek élén szerepelt, óhatatlanul önmagának is olyan nyilvánosságot vívott ki, amely elviselhetetlen teherként nehezedhet a világ nem egy kormányának dühét kiváltó médiapartizán vállára. A nyíltság koronázatlan királya CNN-beli szereplése alkalmával rosszul reagált a szervezetére vonatkozó kényelmetlen kérdésekre, több ízben kioktatta a riportert, miről szól a vele készített interjú, és amikor már nem bírta idegekkel, távozott a stúdióból. Személyisége és az ellene indult büntetőeljárás ma már legalább akkora érdeklődést vált ki, mint azok a nyílt titkok, amelyeket a WikiLeaks közzétett. PILLANTÁS A GLOBÁLIS BOTRÁNYHŐS VISELT DOLGAIRA.

Harmadik Évezred sorozat A kötetben olvasható írások 2009 nyarán jelentek meg a Magyar Hírlap hasábjain, a hasonló címmel meghirdetett vita keretében.

Milyen lemezek ezek? És miben különbözik az egyik oldaluk a másiktól? Hát nézzük csak. A lemez egyik oldalán például ez áll: (A feleség szövege este otthon.) „Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig áll Világos, tényszerű, pontos, elfogulatlan könyv a politikussá lett leggazdagabb olasz üzletemberről, a botránykrónikák főszereplőjéről. Berlusconi sok tekintetben a posztmodern társadalom megtestesítője, a tömegkommunikáció mestere, a fogyasztói társadalom hirdetője és terméke egyben. A szerző végigkíséri egész életpályáját: hogyan lesz az ambiciózus fiatalemberből a semmiről indulva, ügyessége, egyúttal a maffia, a titkosszolgálatok, a lekötelezett politikai támogatók révén Olaszország leggazdagabb üzletembere, majd - kényszerből - pártvezér, politikus, miniszterelnök, aki két évtizede uralja és megosztja az olasz közéletet. Berlusconi személye nem hagy közömbösen senkit. A populizmus megtestesítője, a média és a pénz uralta társadalmakban mintateremtő. Tévécsatornái révén széles választói támogatást tudott szerezni, nem csak azzal, ahogy a politikáról beszélt, hanem azzal is, hogy a politikáról nem beszélt, ahogy kétes értékű szórakoztatással és ködös ígéretekkel halmozta el az embereket. A politikus rendkívüli életének lenyűgözően sokoldalú összefoglalója több tanulsággal is szolgál. Nem véletlenül idézi a szerző az olasz elemzők figyelmeztetését: „Ami nálunk történt, megeshet másutt is.”

• Riport, interjú
Tudósok tudáskészletéből másképpen - Talán e három egymás után rakott szó fejezi ki leginkább azt, hogy miről szól ez a különleges könyv, amely Krizsán András következetes szervező munkájával a ma már értelmiségi-szakmai körökben sokak számára közismert "Csütörtöki Iskola" meghívott "tanárainak" előadásait, beszélgetéseit közli, sajátosan szerkesztett formában. Az első, efféle "homálybogozásokat" az azóta Magyar Örökség Díjjal elismert Kemény Bertalan kezdeményezte. Ő már nincs köztünk, de beszélgetnivaló közös szellemi kincs és rejtett dimenzió maradt bőven. S a ma oly divatos "élethosszig tartó tanuláshoz" pontosan ilyen "csütik" és ilyen könyvek kellenek. Próbálják ki a kedves olvasók, tanártársak, fiatal és szenior iskolatársak! Őszintén és jó kedvvel ajánlom figyelmükbe!

A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ri A változatosság gyönyörködtet – tartja a régiek szólása. Murányi Gábor kötetében műfajilag változatosan besorolható művekről írta meg személyes hangvételű kritikáit, melyek önmagukban is árnyalatosan rajzolják ki az elmúlt évek szellemi tájképét, magukon viselve persze a „rajzoló” személyiségének nyomait. Az írások kötetbe gyűjtve is magyaráznák magukat az olvasónak, ám Murányi Gábor a szövegekhez lábjegyzeteket is fűzött, megkönnyítve így az összefüggések értelmezését. Egy türelmes párizsi magyar, Az ügynök neve: Horatio, Fullasztó ügynökvilág, A melbourne-i homo irodalmár, Kiragadott mondatok a zsarnokságból, Jelcin nyakkendője, Érctáblánál maradandóbb, Volt egyszer egy Héttorony…, A konok hűség könyve – csak néhány a kötetben szereplő írások címei közül igazolásául annak, hogy valóban változatos a Lapmargó, és a sokszor önálló miniesszének is beillő lábjegyzetek csak megnövelik a gyönyörködtetést ebben a változatosságban. Murányi Gábor írja a kötetről: „A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. Írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés, vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ritkább. Utólagos hozzáfűzéseim olykor még hosszabbak is, mint a főszöveg maga. Megkésett eszmefuttatás, a szerzővel való (meglehetősen gyakori) személyes viszony feltárása (amely esetenként kényszerű gyászmunka), máskor (ön)korrekció, új, azóta felbukkant adatok közzététele, a tárgyalt kötetek körül felszikrázó viták vagy érthetetlen csöndek kommentálása, nem ritkán kísérlet az elsüllyedt művek feltámasztására. Ez a kötet az olvasónapló olvasónaplója, s meglepetésemre (töredékes) önéletrajzi vallomás.”