A könyvben, melyet a kedves olvasó a kezében tart, találkozhat Churchillel és Periklésszel, Kádár Jánossal és Horthy Miklóssal, Nagy Imrével és Alexander Dubčekkel, és persze a címadó párossal, Tiberius császárral és Sztálinnal. Másképpen: egy csipetnyi ókorral és XX. századdal, jellemrajzzal és elemzéssel, politikatörténettel, sok küzdelemmel és halállal. A kötet nyolc írása közül négy kettős portré - vagyis két történelmi személyiség összehasonlító bemutatása. Az összehasonlítás egyike annak a jó fél tucat szellemi műveletnek, melyeken minden tudományos gondolkodás alapszik. Az összehasonlítás: megismerés. Csak remélhetem, hogy velem tart az olvasó, mert az összehasonlítás élvezet is. Intellektuális izgalom, észjáték, szellemi gyönyörűség. Bármi egybevethető bármivel, legfeljebb egyes esetekben termékeny, máskor haszontalan lesz az egybevetés, olykor az azonosságok, máskor a különbségek tűnnek szembe. A kettőnek lehet olyan izgalmas kombinációja, melyben nem érzi úgy az olvasó, hogy itt meg akarják vezetni, erőltetve-szuszakolva a hasonlóságokat, merthogy sok, vagy talán uralkodó is a különbség - de az egybeesések vagy párhuzamok meghökkentőek, elgondolkodtatóak, izgalmasak. Két államférfi, akik befelé demokraták, kifelé imperialisták - mint Periklész és Churchill. Két naiv, jóhiszemű bolsevik, akik politikai bukásukkal fizetnek az ügyért, melyben hittek: Nagy és Dubček; egyikük belehal, másikuk vele hal a rendszerrel, eszmével, hittel. Két, máskülönben közepes intelligenciájú és műveltségű ember, akiket egy-egy bukott forradalom után magasba emel a személyes ambícióval kart karba öltő történelem - Horthy és Kádár, a véres és nagyszerű XX. század véreskezű és kisszerű legnagyobbjai. És persze két rettenetes zsarnok, két második ember, a hatalmas Augustus után következő Tiberius, s a zseniális Lenin után rendszert építő Sztálin. Mindegyik kettős portréhoz kapcsolódik egy-egy kiegészítő, kísérő kistanulmány: Tiberius és Sztálin után a politikai terrorról szóló rendszerező munka, A terror bolygója címmel. Nagy és Dubček portréit követően a kommunista pártok és politikusok egy lehetséges tipizálása. Kádár és Horthy után az osztály és nemzet fogalmainak XX. századi szerepéről szóló rövid elmélkedés. Végül az Imperialista demokraták összehasonlító portréit követi az Antik halál című írás, melyben a görög-római ókor (olykor) halált megvető bátorságáról szólunk. Mit ígérhetünk, ha velünk tart a kedves olvasó? Invitálást közös töprengésre, szellemi játékra a történelemről, a történelemből. A nagy ember, a történelmet formáló személyiség néhány izgalmas példáját. Egy pár köztörténeti és művelődéstörténeti érdekességet. Végül szorgalmas és becsületes hozzáállást a történelemhez.
