1930 tavaszán az akkor már befutott, frissen elvált Agatha Christie Irakban megismerkedett egy "sötét hajú, sovány, halk szavú" régészgyakornokkal, Max Mallowannel, akivel még abban az évben összekötötte az életét. Ez pedig azt jelentette, hogy a két világháború közt, különböző régészeti expedíciók tagjaként bejárta az ókori Mezopotámia számos lelőhelyét - európai szemnek olykor hihetetlen kalandjait pedig természetesen le is jegyezte. Az Így éltünk Mezo 1930-ban történt, hogy a jó szerencse összehozta Max Mallowant, a fiatal régészt az akkor már igen ismert írónővel, Agatha Christie-vel. A fiatalok nem sokat teketóriáztak, még véget sem ért az esztendő, összeházasodtak, és ezzel elkezdődtek közös életük boldog, kreatív évei.
Agatha Christie kezdettől fogva tevékenyen részt vett férje munkájában, egy pillanatig sem érezte úgy, hogy hírneve ellenére távol kellene maradnia a Szíriában és Irakban végzett ásatásoktól. Hősiesen tűrt minden kényelmetlenséget, és meglátta a régészélet hányattatásainak humoros oldalát is. Régi ismerősei, akiknek fogalmuk sem volt róla, milyen az élet ilyen messze földön, kérdezgették: - Hát hogyan is éltetek Mezopotámiában?
Agatha Christie pedig elhatározta, hogy kérdéseikre egy egész könyvben felel meg.
