Irodalom vásárlás

A kert és az otthon a terepe a szegedi költő szemlélődésének. Egy ellesett kertvárosi természeti kép vagy önmagát láttató mindennapi életmozzanat, a megszokások közt rejtőző "bagatellek" részletező, figyelmes megörökítése - ám minden vers hoz egy pillanatot, amikor a kép túlfut önmagán, és a csendélet vagy zsáner mögül a már psziché tájrajza sejlik fel. Leheletfinom reflexiók, csipetnyi önirónia, majd elhallgatás - és a csendből a csendbe jutunk. A lap

Dús érzelmesség és posztmodern nyelvi játékok. A szív mint az érzések középpontja és a szív mint szerv. Megszakadni átvitt és szó szerinti értelemben. Szükségszerűnek ható nyelvi pontosság és véletlenszerű, random nyelvi kísérletezés. A lírai hagyomány nagyjai és a számítógép képernyőjén felugró hirdetésablakok. Efféle kettőségek között térül-fordul Mesterházy Balázs költészete. És miközben megidéződik Dosztojevszkij, Rilke, Tandori vagy Par

A költő, dalszerző-előadóművész az elmúlt években született verseit gyűjtötte egybe. Ez a kötet művészi hitvallás a szellemi felülemelkedés fontosságáról. A múzsa segítségül hívása a köznapi élet ködében, az ősi mesék nyelvén, a kelet bölcsességének fényében. Belső és külső küzdelmek sora az önazonosságért, a megmaradásért. A szerző az örök értéket keresi az idők sodrában, miközben váltja egymást útvesztés és ráismerés, eltévedés

Egy család, négy nemzedék, hat költő A Grandpierre-családban hagyomány a verselés, legalább 150 éve. Grandpierre Károly, a Svájcból Kolozsvárra települt Charles Grandpierre fia, Kossuth tollnoka, Garibaldi szabadságharcosa, Petőfihez írt versével kivívta Vahot Imre író, szerkesztő nagyrabecsülését. A következő nemzedékből Dr. Grandpierre (Bod) Károly nem mindennapi verse szerepel a kötetben. A következő nemzedékben ifj. Grandpierre Károly, aki életét adta a

Kovács István költő, történész, polonista és diplomata az 1960-as években, a Kilencek alkotócsoport tagjaként kezdte költői pályáját. Lírikusi életművét kezdetektől a gondolati erő, a történeti és filozófiai látásmód, valamint a különböző stílustörekvések értékeinek bátor ötvözése jellemezte. Társadalomkritikai és sorselemző szelleme termékenyen integrálta a látomásos-metaforikus, a tárgyias és az avantgard örökségű költészet vonásait. A

Minden versem... Egy-egy üzenet. ( A Világnak, Valakinek s Mindenkinek) Levelek melyeket sosem kézbesítettek... (Eddig)

Káliz Sajtos József 1950. február 12-én született Soponyán. A székesfehérvári Ybl Miklós Gimnáziumban érettségizett, majd 1979-ben a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán magyar-népművelés szakon végzett. Ezt követően a soponyai Általános Iskolában tanított. 1992-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári képesítést szerzett. 1981-től nyelvjáráskutatással is foglalkozik. A Magyar Nyelvtudományi Társaságnál

Cselényi Béla két országban és két városban töltötte eddigi életét. Szülővárosában, Kolozsváron indult költői pályája, és Budapesten érett megbecsült, bár csönddel övezett alkotóvá. Lírájának javát sokáig egzotikumnak tekintette a bizalmatlan honi közeg. Ma már tudjuk: művészete egyedi fénnyel ragyog. Cselényi szemérmes, aprólékosan megfigyelő művész. Hol érzelmes és ironikus, hol humoros és tragikus látásmódja páratlan szólam mai költészet

Az, hogy milyenek leszünk, nagyban függ attól, hogy hol jöttünk a világra. Megismételhetjük a környezetünkben látott mintákat, vagy megpróbálhatunk kitörni belőlük. Az olvasó ebben a könyvben a világ különböző szélességi körein élő tizenöt éves fiatalokat ismerhet meg. Sokféle sors, eltérő otthonok, különféle vágyak. A társadalmi-kulturális adottságok, a társadalom jóléte, a jogi és közösségi szabályok bizonyos megkötéseket eredményeznek, vagy

A kötet a kortárs orosz újrealista irodalom fiatal képviselőjének válogatott novelláit tartalmazza. Témái mindennapiak, a megfogalmazás, a látásmód, a gondolatmenetek egészen egyéni hangvételűek sok meglepő fordulattal. Nagyszerű összhang alakult ki a szerző és a Goretity József által "kinevelt" új műfordító-generáció itt szereplő tagjai között, akik már bizonyítottak A csillapíthatatlan csörgődob című, a XIX.-XX. század fordulójának orosz kisprózáj

Megmaradt festményeiből ítélve biztosra vehető, hogy Kádár Erzsébetből kiváló festő lett volna, ha nem kell föladnia. Izmos intellektusa, egyéni látása, lényeget megragadni és anyagát szintetizálni képes elbeszélő, ábrázoló tehetsége képein, és még inkább írásaiban vitathatatlan. Többek közt Csók és festék című novellája és Egy város modellt áll című, Szentendrére emlékező esszéje jól mutatja, hogy fiatal énje milyen komolyan vette, élete cél

Mi lesz belőled?” – kérdezi Örkény István novellájának címe, ahogyan elhangzik az életben is unásig, pedig ez a kérdés, igazán komolyan véve, lehetne ennek a kötetnek a címe is. Milyen felnőni, szeretni, másként látni a világot, amikor már úgy hangzik a kérdés: mi lesz belőlem? Hogyan írtak erről száz éve? És hogyan most, a 21. században? A Tízig aludni című antológiában huszonöt olyan történet szerepel, amelyeket a szerzők még harmincöt éves koruk

Ez a könyv nemcsak esszék, tanulmányok, retorikai szintű összegzések, vallomások, programok és interjúk nagyszabású sorozata, hanem - huszonkét esztendő szemléletét, sorsvonalait fogva át a külső történeti és irodalomtörténeti paraméterek panorámája mögött - egy rejtett (a néhány fontosabb külső autobiográfiai elem mellett), elsősorban a személyiség belső útjaira fókuszáló önéletrajz is. A kötet írásait tehát akként is lehet nézni, mint egy esszé

A 2015 júniusában elhunyt Ferenczi László irodalomtörténész, kritikus, esszéista emlékére készült kötetben harminchárom (többségében fiatalabb) pályatársa - irodalomtörténészek, költők, könyvkiadók - emlékező írásai, versei, esszéi és tanulmányrészletei olvashatók. (Ágh István, Marc Alyn, Bárány László, Jeannine Burny, Fried István, Kabdebó Lóránt, Kaiser László, Kappanyos András, Kelemen Zoltán, Kenyeres Zoltán, Kiss Gy. Csaba, Korompay János,

Az antológia vegyes műfajú válogatást nyújt az Üveghegy Kiadó első tíz évének kiadványaiból.

Két kisregényt és öt novellát gyűjt egybe ez a kötet, de tulajdonképp nem más, mint rám nézve terhelő tárgyi bizonyítékok gyűjteménye. Arról árulkodik, hogy a tettes nem átallotta kirabolni a családját, és most közzé teszi a corpus delictit. Évtizedek óta csak fosztogatja, el-elorozza a szülők, nagyszülők, oldalági rokonok életének kincset érő epizódjait. Drágakőként kezelt hajdani papírfecnikről, a nyelvből kikopott, de gyerekként még elcsípett fél

Minden verseskötet utazásra hív, de van, amelyik sokféle útra invitál. László Noémi Pulzus című kötetének valamennyi verse egy-egy városhoz, tájegységhez vagy utcához kötődik, és mindegyik - Erdélyben, Magyarországon és szerte a világon - személyessé tett tereket nyit és mutat meg olvasóinak. A költemények azonban nemcsak térben, de időben is sokfelé kalandoznak, ősi mitológiákat idéznek meg és tesznek jelen idejűvé, miközben könnyen és magától értet

fiús apák meccsekre járnak, hordják a srácokat focizni vasárnap. állnak az esőben és anyázzák a bírót, vagy nem anyázzák, de kiabálnak nagyon. a fiús apák tanítják, hogy kell kötényt adni, lábról levenni, kidolgozni pár ámulatba ejtést. sok köténytől épül a státusz, és bomlanak a fűzők. "csak nyápic ne legyél, kisfiam, a fű zöld, de ragadjanak a csajok, légy a légypapírra, lábadhoz labda, legeltesd nyájadat, ha széles már a pálya!" lányos apák s

Kántás Balázs költő, műfordító, irodalomtörténész, történész, levéltáros. Hosszú lírai hallgatás után a nemrégiben megjelent, Lövés című verseskötetét követő Sanzonban a szerző - lírájára egyébként nem jellemző módon - elsősorban kötött formájú költeményeket ad közre. Versei könnyedek, dalszövegszerűek, olykor mégis prózaian profának, élőbeszédszerűek. Egészséges arányban keveredik bennük a népköltészeti hagyomány, a posztmodern nyel

Ozsváth Zsuzsa második verseskötetének lapjain jelek, jelzések vezetik át az embert. Vagy valahova. Egy kicsit úgy, mint az erdőben: észre kell venni a jeleket a fákon. Akkor már a színük s a formájuk elárulja, hogy forráshoz vezet-e, vagy éppen várromhoz az az ösvény. Vagy sehova. Mert egyenesen a semmibe fut, akár az élet: egy utolsó nagy-nagy szakadékba. És nem marad más, mint a hiány, hajdani eltévedt túrázó helyett még mindig itt visszhangzó vak lábdobogás