A globalizációval egybekötött neoliberalizmus a szociális piacgazdaságot megelőző klasszikus liberalizmus szociális vonásoktól mentes, de alapjaiban az üzleti tisztességre és a tisztességes haszonra építkező elvével szemben a mások érdekeinek semmibe vételén keresztüli haszonmaximalizálásra törekszik. Míg a klasszikus kapitalizmus üzleti tisztességének az elve a kontinentális jogrendszereknek az alsóbb osztályok irányában is korlátokat szabott a gazdasági és a politikai kizsákmányolásnak, addig az angolszász, főleg az amerikai társadalompolitikára a New Deel időszakát kivéve nem volt jellemző. Ennek ellenére azonban a Brit Birodalom területén a citoyen közigazgatás befelé viszonylag sikeresen tartotta kordában az egocentrikus túlkapásokat. Kialakult egy társadalmi egyensúly a "márványhideg" klasszikus kapitalizmus és a radikális szocializmus középutas mezsgyéjén. Ennek eredménye lett a szociális piacgazdaság, a jóléti társadalom, illetve állam valóságosan is realizálódott koncepciója, amely a jog statikus strukturális kemény magjára ráhelyezte a gyengébbeket védő szociális jogi intézményeit. Ma mindezek fokozatos lebontásának lehetünk tanúi. Ha ez a folyamat tovább tart és nem lesz visszatérés egy javított, középutas szociális piacgazdasághoz, hasonló gazdasági és politikai anarchia fog bekövetkezni, mint ami a Római Birodalom bukása után bekövetkezett. Ennek elkerülése érdekében vizsgáljuk meg a neoliberális globalizáció és az általa megjelenő jogalkotás és jogalkalmazás folyamatát összevetve a történeti közelségben ható társadalom-gazdasági rendszerekkel és azok jogával, megkísérelve megkeresni a hibás folyamatok leállításának optimális jogintézményi elveit és eszközeit. Ha ugyanis a visszafordítás nem sikerül, az emberiség könnyen a vesztébe rohan.
