Európa Könyvkiadó Antikvárium - használt könyvek

A Franco tábornok halála utáni Spanyolországban vagyunk. Él El Tobosóban - hol is élhetne másutt? - egy szelíd-szerény falusi pap, aki nem más, mint Cervantes lovaghősének leszármazottja, és úgy hívják, hogy Quijote atya. S ugyan ki lehetne a legjobb barátja, ha nem a falu polgármestere, aki viszont Sancho Panzát tudhatja távoli ősének. Quijote atyára haragszik a püspöke, mert tudtán kívül emberbaráti kapcsolatban állt egy kommunista szervezettel. S inkvizítori

Fülledt nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba De ezen a napsütötte francia tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar

Barbara Taylor Bradfordot korát meghazudtoló módon foglalkoztatják mindennapjaink bajai. Legújabb kisregényében egy bántalmazott asszony a főszereplő. Claire a Madison Avenue luxusáruházában, a Gildá-ban dolgozik. Lánya Londonban, a Királyi Akadémián tanul zongorázni. Férje az amerikai elnök különmegbízottja, a Közel-Kelet szakértője, és mellékesen rendszeresen veri a feleségét. Még szerencse, hogy Claire nincs egyedül: három barátnője biztos hátországot jel

Kezia Saint Martin irigylésre méltó életet él. Ám ragyogó külseje, milliós öröksége, előkelő vőlegénye és hatalmas írói tehetsége ellenére nyomasztja rangjának súlya, viszonyainak homályossága és nem leli életének értelmét. Keresi önmagát, míg a szenvedély szavát követve meg nem járja a poklok poklát, s irgalmatlan szenvedésen át el nem jut a józan önismeret tiszta világába.

Edward Deravenel 1904 januárjában tizenkilenc éves. Gazdag, magabiztos, feltűnően jóképű, a nők bomlanak utána. Legnagyobb gondja, hogyan találkozzon minél gyakrabban legújabb szeretőjével, hiszen a nő özvegyasszony és Londonban él, ő viszont Oxfordban jár egyetemre, a szünidőket pedig a családi birtokon, Yorkshire-ben tölti. Ennek az idillnek egy csapásra vége szakad, mikor anyja elmondja neki, hogy apja és öccse, valamint nagybátyja és unokatestvére mind bennég

Vonnegut ezúttal visszatér az "emberszabású" emberek világába. Regényének hőse, Walter F. Starbuck, egy szánni való, emberséges emberke, akinek tragikomikus életútja a hírnévtől a hírhedtségig, a magas kormánypozícióról a börtöncelláig vezet. Minden halálosan komoly és minden röhögni valóan groteszk ebben az életben.

"Szoktál-e tulajdon arcodba nézni a tükörből? Nem?! Csodálom. Én szoktam. Néha órákig állok a tükör előtt, és kémlelem az arcom. Felfelé fordítom, és úgy vizsgálom.. Néha egészen megfordítom, a kezeimre állok, és úgy nézem. Megpróbálom megfejteni, mit jelent… Néha a pamlagra vetem magam, és arcomat a vánkosomba temetem. Tizenhét éves vagyok, Leszek-e valaha hetvenhét? Ó… Leszek-e hatvanhét? … Vagy negyvennyolc?. Hatvanhétbe kiegyeznék, de a negyvenny

Kötetünk mindkét kisregényének középpontjában szerelmi bonyodalom áll. S mint a nagy német író műveiben oly sokszor, a szerelem kibontakozása most is társadalmi akadályokba ütközik. De A Jenny Treibel-ben ez az uralkodó motívum játékos, könnyed változatban jelenik meg a szép és okos professzorlány, Corinna, nem éppen legjobb hajlamainak szavára hallgat, mikor a gazdag, ám jelentéktelen Treibel fiút választja jövendőbelijéül, faképnél hagyva érte derék, k