Nyelvészet Társadalom- és humántudomány

3000 magyar közmondás és szójárás betűrendes értelmező dióhéjszótára Mindenki ismeri az "Aki másnak vermet ás, maga esik bele" vagy az "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" szemléletes közmondásokat. Ugyanígy senki előtt nem ismeretlenek a következő szójárások sem: "Egyik kutya, másik eb" vagy "Több is veszett Mohácsnál". A legismertebb 100-150 közmondást sokan használják is beszédjük színesítésére. Azonban a leggyakoribbak mellett számos olyan közmondás is van a magyar nyelvben, amelyeknek jelentése nem mindenki számára világos. Kötetünk 3000 közmondás és szójárás pontos jelentését adja meg. Így amellett, hogy behatóan megismerhetjük nyelvünknek ezeket a "virágait", azt is elérhetjük, hogy csak olyankor használjuk valamelyiket, amikor az pontosan az adott beszédhelyzethez illik. A szótár összeállítói a magyar szótárírás szakemberei: Bárdosi Vilmos az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára, Kiss Gábor pedig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, illetve a TINTA Könyvkiadó vezetője.

Szerző: Czeglédi Katalin Kiadó: Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó Megjelenés: 2007 Oldalszám: 196 A legelső víznevek abból a korból valók, amikor a víz megnevezése még természetes funkcionális egységnek számított, s mint ilyen, a mondat ősével volt azonos.

Nemzeti írásunk az egységesítés útján

A nonverbális kommunikáció eszköztára Beszédünket számtalan olyan jel kíséri, melyekkel – szándékosan vagy tudat alatt – üzenünk társainknak, hallgatóinknak. Ezt a szavak nélküli üzenetváltást idegen szóval nonverbális kommunikációnak nevezzük. Hallgatóságunk a „szavakon túli” jelzéseket is értelmezi, így ezekkel mondanivalónkat alátámaszthatjuk, megerősíthetjük. Előfordulhat azonban az ellenkezője is, amikor szavak nélküli üzenetünk ellentmond szavainknak, gyengíti azok hatását. Nem közömbös, hogy a mindennapi társalgásban, munkahelyi megnyilatkozásainkban vagy ünnepi alkalmakkor hogyan élünk a nonverbális kommunikáció által nyújtott lehetőségekkel. Wacha Imre könyve közérthető módon ismerteti a „szavakon túli” kommunikáció számos eszközét. A könyv érdeme, hogy gyakorlati tanácsokat is ad, megtudjuk, hogy milyen módon használhatjuk ki ezeket a sokak számára rejtett eszközöket, azért, hogy üzenetünk hatékonyan célba érjen, azaz kommunikációnk gyors és sikeres legyen. A kötet jelentős része a szónok beszédét kísérő látvánnyal foglalkozik, többek között a külső megjelenéssel, a gesztusokkal, a mimikával és a mozgással. A gesztusok felismerésében és értelmezésében szemléltető ábrák nyújtanak segítséget. Emellett olvashatunk a hangzásról is: megtudhatjuk például, miképpen utalhat nevetésünk a lelkiállapotunkra. Wacha Imre évtizedes tapasztalatait összegzi ebben a kötetben, amely méltán tart számot a legszélesebb olvasóközönségre.

12 000 magyar és idegen nyelvű rövidítés, mozaikszó feloldása és magyarázata Napjaink felgyorsult világában egyre több rövidítést és mozaikszót használunk. Ezért szükséges a Rövidítések enciklopédiája, amely értelmezi és megmagyarázza a nagy számban és gyorsan felbukkanó rövidített nyelvi alakokat. Nemcsak a magyar nyelv él szavak, szókapcsolatok rövidítésével, hanem az idegen nyelvek is. Mivel a tudományok és a technika, technológia fejlődésében élen járó országok angol nyelvűek, illetve a nemzetközi kommunikáció nyelve mára szinte kizárólagosan az angol, érthető, hogy az angol nyelvben születik a 21. század elején a legtöbb rövidítés, amelyek aztán szinte az egész világon elterjednek. A TINTA Könyvkiadó Rövidítések enciklopédiájának megjelenését többéves gyűjtőmunka előzte meg. Az összeállítás nagyságára jellemző, hogy 67 szakterületről pontosan 12 150 rövidítést tartalmaz és dolgoz fel. A szótározott rövidítések közül 5320 magyar, a fennmaradó 6830 pedig idegen nyelvű. A legtöbb rövidítést a következő területekről, illetve témakörökből találjuk: orvostudomány, szervezet-egyesület, vallás, földrajz, politika, informatika. A néhány éve felbukkant „SMS-nyelvből” is szép számú adat került szótározásra és értelmezésre: ír6sz, mléxm, QK stb. A gyűjteményben megtalálhatók az új, csupán néhány éves rövidítések mellett a régebbi, tradicionálisak is, mint pl.: FÉG, ONCSA, szmk. A Rövidítések enciklopédiájában a szócikkek felépítése a következő: 1. A rövidítés, 2. A rövidítés feloldása, 3. A rövidítés nyelve vagy forrásnyelve, 4. A fogalom szakterülete, 5. A rövidítés kifejtése, magyarázata. Az eredményes használatot a kézikönyvben 1100 utalás segíti. A most közreadott munka a kevés magyar előzményből is kiemelkedik azzal az újdonságával, hogy nemcsak kifejti, feloldja a vastag betűs rövidítést az eredetileg rövidített szó vagy szavak teljes megadásával, hanem tájékoztat arról is, hogy az adott rövidítés milyen fogalmat takar. Ezt a jelen gyűjtemény nevében az „enciklopédia” szóval jelöltük. A Rövidítések enciklopédiáját ajánljuk azoknak, akik kíváncsiak arra, hogy egy-egy rövidítés vagy mozaikszó mit is jelent, és sikeresen akarnak tájékozódni arról, hogy egy rövidítés mögött pontosan milyen fogalom is rejlik. A kézikönyv olvasmánynak is érdekes, segítségével többek között a technika, a kultúra, a művészetek, a tudomány, a politika és a sport területére tehetünk izgalmas utazást.

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a 21. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Ha egy adott nyelvet beszélők egyes csoportjai területileg elszakadnak a törzsnyelvet beszélőktől és egymástól is, akkor ezután már mindegyik szakadárban a szavak – és a szó- és mondatépítési szokások – egymástól is és a törzsnyelvtől is függetlenül változnak. A szókincs szavai nem egyszerre, gépies egyöntetűséggel változnak. Ebből következik, hogy ha bármikor összevetjük egy nyelv szókincsét egy jóval régebbi állapotával, biztosan találunk benne legjobban és legkevésbé változott szavakat. Mivel az egyes szakadár ágak szavai eredendően más-más módon változnak, mert egymástól is elszakadtak, ezért hosszabb idő elteltével azt kell tapasztalnunk, hogy az ágakban nem ugyanazok, hanem döntő részt eltérő szóhalmazok maradtak meg legváltozatlanabb állapotban. Ez az egyszerű megfigyelés tételként így fogalmazható meg: Ha egy kiszemelt nyelvhez található számos olyan nyelv, melyek legmaradandóbb szóhalmazai egymással döntő részt nem egyeznek, de külön-külön a kiszemelt nyelv más-más részletének felelnek meg, akkor a kiszemelt nyelv ezek forrása, alapnyelve. Vagyis e nyelv azok ősnyelve. Ez a tétel merőben új eszközt ad a nyelvek vizsgálatához. E könyv 12 nyelvet vizsgál meg, s e tétel alapján látványosan bizonyítja, hogy a vizsgált nyelvek egy és ugyanazon ősi nyelv leszármazottai, továbbá hogy ez a régi nyelv önmaga sem halt ki. Ez az a nyelv, melyet ma magyarnak neveznek.

A könyv logikai láncolatra fűzve és egyértelmű írásmaradványokkal bizonyítja, hogy a geometrikus jelekből álló ABC már 30.000 évvel ezelőtt létezett. A szerző úgy jutott erre az eredményre, hogy nem egyes betűket, jeleket, hanem minden esetben az ABC-k egészét, mint egységes rendszereket vizsgálta.

Noha a finnugor nyelvrokonság a szakemberek körében tudományosan bizonyított ténynek számít, a műkedvelő nyelvészkedők - és miattuk a közemberek - mégis kétkedve fogadják a mai napig. Honti László mintegy fél évszázada szorgalmasan olvassa és cáfolja az utóbbiak értelmetlen vagdalkozásait és sokszor megmosolyogtató állításait is. Jelen könyv monografikus feldolgozása a témának. A szerző szinte hiánytalanul átnézte és idézte a kérdés „szakirodalmát”, amely sok országban és sok nyelven látott napvilágot. Az olvasó ebből levonhatja a tanulságot, hogyan dolgozik egy nyelvész filológus… A mű két fő részből áll. 1) Mindenekelőtt tartalmazza a nyelvtudomány jelenlegi álláspontját, ismertetve a nyelvrokonság bizonyításának szigorú módszertanát, a magyar nyelv uráli/finnugor rokonságának kritériumait. Új elemként áttekinti a magyar nyelvnek a legközelebbi rokonaival, a vogullal (manysival) és az osztjákkal (hantival) alkotott szűkebb ugor nyelvcsalád összetartozásának legfontosabb ismérveit. 2) A második, terjedelmesebb rész sorra veszi az „alternatív” nézeteket, és szigorú filológiai apparátussal, bőséges idézetekkel és példaanyaggal polemizál velük. A nem szigorúan vett szakemberek, érdeklődők egyszerre csak szemezgessenek ebben a gazdag anyagban. Ki-ki keresse meg a neki legszimpatikusabb ellenvéleményt, és olvassa el figyelmesen a illető szerző érvelését, majd ennek alapján ítélje meg annak a nézetnek a hitelét. Ha valaki figyelmesen megismerkedik mások nézeteivel, kiderül, hogy az „alternatívok” csak egy dologban értenek egyet, mégpedig abban, hogy egyaránt kategorikusan tagadják a finnugor nyelvrokonság tényét. Legtöbbször azzal sincsenek tisztában, hogy a nyelvek rokonsága nem jelenti a népekét is! A sokféle és egymásnak ellentmondó „elméletet” látva remélhetőleg az olvasó is belátja, hogy a finnugor nyelvrokonság összes ellenzőjének nem lehet egyszerre igaza, mert a finnugor nyelvrokonság cáfolatára nyelvészeti érvekkel alátámasztott legalább egy, igazi alternatív rendszert senkinek sem sikerült megalkotni. Honti László műve nem csupán korábbi írásainak ismétlése, hanem a kérdés új szempontok szerinti, korszerű összefoglalása. Érdekes és tanulságos olvasmány lesz mindenkinek (szakembernek és műkedvelőnek egyaránt), aki anyanyelvünk eredete és múltja iránt őszintén érdeklődik.

Hogyan igazodjunk el az angol nyelvű jogi és európai uniós szövegek útvesztőjében? A szakfordítás jelentősége napjainkban az egész világon egyre erősödik, és mind többen foglalkoznak fordítással. Európában a folyamatnak az egyik legfontosabb hajtóereje az Európai Unió, hiszen minden tagállam nyelvét érinti az EU hatalmas dokumentummennyiségének a különféle nyelvi irányokban történő lefordítása. Magyarországon ma a globális tendenciáknak megfelelően többnyire az angol-magyar nyelvi irány jellemzi a fordításokat, és a jogi és az európai uniós fordítások a leggyakoribb témák között szerepelnek. Ennek a kiadványnak az a célja, hogy segítsen mindazoknak, akik gyakorló szakfordítóként, fordító szakos hallgatóként vagy az angol nyelv használójaként az angol nyelvű jogi és európai uniós szövegek jellemző buktatói között szeretnének eligazodni. A könyv a leggyakrabban előforduló problémás helyzeteket ismerteti, olvasmányos stílusban, tudományos igény nélkül. Mini esettanulmányok formájában - háttér-információkkal, magyarázatokkal, javaslatokkal együtt - tárgyal egyrészt olyan angol szavakat, szókapcsolatokat, másrészt pedig olyan magyar nyelvhasználati kérdéseket, amelyek gyakran felmerülnek a jogi és az európai uniós szövegek fordítása során. A könyv alapjául Várnai Judit Szilvia tíz évnyi fordítási tapasztalatai szolgáltak, amelyeket az Igazságügyi Minisztériumban, majd szabadúszó fordítóként, a Szegedi Tudományegyetem és az ELTE szakfordítóképzőjének óraadójaként és a Cielito Lindo fordítóiroda - az Európai Bizottság egyik beszállítója - vezetőjeként szerzett. Mészáros Andrea Éva író, képzőművész, akinek lelkiismeretes szerkesztési és gyűjtőmunkája nélkül a kiadvány nem született volna meg.

A magyar művelődéstörténet fényes csillaga, Baranyi Decsi Csimor János 1598-ban először állított össze magyar közmondás- és szólásgyűjteményt. Ettől az időtől kezdve folyamatosan jelennek meg ilyen jellegű gyűjtemények. Kötetünk e történeti munkákban megjelenő közmondásokat és szólásokat mutatja be napjainkig, kiegészítve a különböző folyóiratokban található példákkal. A közmondásokat és szólásokat folklórműfajnak tartjuk, de helyesebb, ha sz A magyar művelődéstörténet fényes csillaga, Baranyai Decsi János 1598-ban először állított össze magyar közmondás- és szólásgyűjteményt. Ettől az időtől kezdve folyamatosan jelennek meg ilyen jellegű gyűjtemények. Kötetünk e történeti munkákban megjelenő közmondásokat és szólásokat mutatja be napjainkig, kiegészítve a különböző folyóiratokban található példákkal. A közmondásokat és szólásokat folklórműfajnak tartjuk, de helyesebb, ha szóbeliséget mondunk, mert az emberi kommunikáció számtalan esetében létrejöhetnek. Igazat adunk Dugonics Andrásnak, aki ezt írta: "Mert minden Közmondásnak eleje egy embertől származott, a' többiekre az-után-terjedett."

Ellentétes jelentésű szavak szótára A Magyar ellentétszótár a magyar szókincs elemeit a szavak ellentétes jelentése alapján rendszerezi. A magyar szótárirodalomban mindeddig a magyar nyelv szavait ellentétes jelentésük alapján átfogó módon nem szótározták, nem térképezték fel. Ezért újszerű és hiánypótló a Magyar ellentétszótár. A kézikönyv 13700 vastag betűs címszó ellentétes jelentésű szavait sorolja fel a következő három szempont alapján: - A szavak között a résztvevők nézőpontjából rajzolódik ki az ellentétes viszony. (Pl.: ad - kap; nyer - veszít; orvos - beteg.) - Az ellentétes jelentésű szavak egymást felváltva jelennek meg, feltételezik és kölcsönösen kizárják egymást. (Pl.: apály - dagály; nappal - éjszaka; vetés – aratás.) - Az egyik szó jelentése pólusszerűen áll a másikéval szemben, és a két szélső pólusú ellentét között közbenső, nemegyszer semleges jelentések is elhelyezkednek. (Pl.: forró - [langyos] - hideg; ömlik - [folyik] - szivárog; sétál - [megy] - rohan.) A kötet használatát megkönnyíti a tartalom áttekinthető elrendezése és a szótár visszafogott, de határozott tipográfiája. A szótár elősegíti az anyanyelvi beszélő számára a tudatos nyelvhasználatot, megvilágítja olvasója előtt a magyar nyelv rejtett kapcsolati hálóját, hiszen szónak és ellentétének jelentése szoros kapcsolatban áll egymással, kiegészítik és meghatározzák egymást, mint a fény és az árnyék. A magyar nyelv oktatásának is hasznos kézikönyve, jól használható a magyar mint idegen nyelv elsajátításához. Újszerűsége és gazdag tartalma révén a Magyar ellentétszótár újabb szókészlettani és jelentéstani kutatások kiindulópontjává válhat.

Eurázsia nyelvei egyaránt őrzik a "nosztratikus"-nak nevezett kőkorszaki nyelv töredékeit. A könyv mottója: "A KŐKOR SZAVA KÉP". A kőkor nyelvének beszélői mindig "képet mondtak" egymásnak, maguk az ősi szavak is "mondott képek". Érdekesség: kőkori számírás, rajzi arcképcsarnok, ősi gyökszótár

Borinak rengeteg járműve van: roller, tricikli, sőt még egy lábbal hajtható holdjárgány is. De sajnos mindegyeket kinőtte. A barátnője, Anna már mindenhová biciklivel jár, és büszkén viseli a bukósisakját is. Bori is erre vágyik: egy piros, pótkerekes bringára, melynek klassz csengője van. De vajon hogyan tanul meg Bori biciklizni egy igazi kétkerekűn? Erről szól ez a történet. A retorika elméleti és gyakorlati vetületeire egyaránt kitekintő tudományos kézikönyv a klasszikus diszciplína teljes bemutatására törekszik. A retorika több ezer éves történetének áttekintésével, a főbb fejlődési folyamatok kijelölésével és a fogalomtár rendszerszerű bemutatásával kezdődik a munka, amelyet azután a meggyőzés mint hatás és mint tulajdonság meghatározása, a hatás kiváltásának és létrejöttének, lehetséges megvalósulásának leírása, a szöveg és beszéd felépítésének tárgyalása, illetve a működéséhez szükséges elemek felsorolása követ. A könyv egyedülálló értékét adja a magyar retorikai tankönyv- és szakirodalom áttekintése és alapos vizsgálata. A kötetet közéleti kitekintés, valamint a retorika gyakorlati alkalmazásának területeit bemutató fejezetek zárják.