Közéleti Publicisztika

A kötet, amit az olvasó most kezében tart, elemzések és publicisztikák gyűjteménye. Hogyan, miért és miként esett csapdába a magyar demokrácia? Milyen fejlődési lehetőségek mutatkoznak a politikai elit számára? A politológia, mint tudomány iránt fogékony olvasók érdeklődését leginkább a rendszerváltozás és az elmúlt húsz év politikai folyamatait mértani precizitással elemző tanulmányok kelthetik fel. Ezek az írások normatív, a tudomány eszköztárával A kötet, amit az olvasó most kezében tart, több funkciós. Egyrészt a szerző a rendszerváltozás és az elmúlt húsz év politikai folyamatai kapcsán elemez és mond ítéletet a különböző írásaiban. A „különböző”-ség egyben műfaji eltérést is jelent. Ez a kötet másik funkciója. Az, hogy látható legyen a különbség a tudomány eszköztárával írt tanulmány, a politika mediatizáltságát tükröző elemzés, és a média-politológia termékeként megjelent politikai publicisztika között. Ezeknek eltérő a nyelve, szótára, apparátusa és stílusa is. Az idegen kifejezésektől ódzkodó olvasó valószínűleg inkább a publicisztikai részt fogja kedvelni, míg a filosz beállítottságúak a tanulmányok és elemzések írásait olvassák majd örömmel. A kötet így szerkesztésében is próbál rávilágítani arra a kérdésre: hogyan, miért, miként esett csapdába a magyar demokrácia?

Izgalmas önéletírás vagy tipikus sorstörténet? Mindkettő egyszerre: a kívülálló szemével megírt belső utazás, amelynek állomásai az ismert televíziós korai éveinek fordulópontjait tárják elénk, tömören bemutatva a 20. század emberpróbáló viharait.Kisneufeld a múlt század harmincas éveiben született, a háború és az üldöztetés borzalmait kiskamaszként kell átélnie a negyvenes években, majd idős nagymamájával egyedül próbál boldogulni az ötvenes é Vitray Tamás, a magyar televíziózás legendás, sokak által tisztelt és szeretett személyisége olyan dolgokról mesél ebben a könyvében, amelyekről még sosem szólt. Merész és nagy belső fegyelmet igénylő munkát végez: végigjárja gyermekkora viszontagságos tájait, hogy sem magát, sem környezetét nem kímélő éleslátással összerakja múltja darabjait. Sajátos helyzetbe hozza magát: most ő a riporter és a riportalany is egy személyben. Ám – ahogyan tőle ezt a műsorain keresztül megszokhattuk – most sem elégszik meg egyszerű, unalomig ismert formával, egy szimpla önéletrajzi regénnyel vagy riportkönyvvel. Vitray Tamás saját magával, saját magáról is úgy beszél, ahogyan híres műsoraiban a beszélgetőtársaival, beszélgetőtársairól. Figyel. Reflektál. Összerak. Megért. Új összefüggéseket fedez fel. Egyetlen felesleges szava, kérdése sincs. Határozottan, egyértelműen peregnek a szavai. Vitray analízis helyett szintézist teremt, az értelem és érzelem, a drámai jelenlét szintézisét. Mert nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át ezt a gyerekkort, hanem az, miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele. S noha látszólag egyetlen szó sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám „kiképzésnek” joggal tartható, küzdelmes útról szól. A kezdetekről, a lehetőségekről, amelynek végén ott áll egy ember, aki (új) nevet szerez magának, s egy ország emlegeti őt így: „A Vitray”.

Ezt a kötetet a véletlen szülte. Amikor 2008-ban a Hét évtized ízei című könyvem megjelent, egy e-mailt kaptam Csányi Vilmos barátomtól, amelyben kérte, hadd készítsen ő címlapot következő könyvemhez. Igen ám, de ezt már megígértem Réczey Zoli barátomnak, „Most pedig eljött az idő, hogy fejet hajtsak és köszönetet mondjak mind a hatvanhét barátomnak a lehetőségért, hogy ez a könyv létrejöhetett. Az ő önzetlen és szeretetteljes segítségük, nagyvonalú hozzáállásuk és bölcs tanácsaik kellettek ahhoz, hogy egy futó gondolatból kézzelfogható kötet szülessen.” – írja Alexander Brody könyve utószavában. A könyv 67 neves (Csányi Vilmos, Gyarmati Dezső, Zwack Péter) és kevésbé ismert személyiség vallomása a barátságról, életről, emberi kapcsolatokról.

Életút-interjú a politikus és poéta Szőcs Gézával. A dokumentumok, fotók, anekdoták, eseményleírások, politikusportrék együtteséből egy legendák hőseként ismert izgalmas alak életébe pillanthatunk bele. A könyvből azonban nemcsak egy öntörvényű emberrel ismerkedhetünk meg, hanem pótolhatatlan, egyben nagyon olvasmányos forrásanyaghoz jutunk az elmúlt mintegy negyed évszázad politikatörténetével kapcsolatban is, nemcsak Erdélyt, hanem azokat a folyamatokat illetően is, amelyek elvezettek Európa újjászületéséhez és egyesüléséhez. Szőcs Géza Erdélyben született bölcsész, újságíró, az egyetlen romániai szamizdat kiadvány, a nagyváradi Ellenpontok szerkesztője, aki Svájcba emigrál, majd Ceausescu bukása után hazatér Kolozsvárra, ahol az RMDSZ főtitkára, később alelnöke lesz. A Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány elnökségi tagja, neves díjak kitüntetettje. 1993-tól könyv- és lapkiadással foglalkozik, számos különböző műfajú kötet szerzője, írásait több nyelvre lefordították. "Írásai fontos dokumentumai az egységes európai politikai és szellemi terek létrejöttének." Európai Akadémia Díj 2009

Vilmos és Kate - Avagy őfelsége, a szerelem Katalin Cambridge-i hercegnő szépségétől tíz évvel ezelőtt újra felfénylett a brit korona. Napjainkban pedig, a trónörökösök érkezésével, már nem csak az az érdekes, hogy honnan jött és miért vetekszik már di Katalin Cambridge-i hercegnő szépségétől újra felfénylett a brit korona. Napjainkban pedig, hogy a trónörökös is útban van, már nem csak az az érdekes, hogy honnan jött és miért vetekszik már divatdiktátorként is a világ legszebb modelljeivel Vilmos herceg felesége. Egy sokéves, de a szereplők nem hétköznapi egyénisége folytán csöppet sem szokványos diákszerelem története bontakozik ki itt. És ahogy a szerző aprólékos gonddal kibogozza a távolabbi és közelebbi múlt szövevényes szálait, sok minden kiderül arról is, hogy a türkízkékek ruhák és ékszerek, hintók, és királyi mulatságok hátterében miféle drámai, olykor romantikus emberi sorsok rejteznek. Hogyan élte meg és dolgozta fel Vilmos és Kate külön-külön, majd együtt Diana hercegnő tragédiáját? Miként lett Nagy-Britannia egyik leggazdagabb kereskedőházának tulajdonosa egy bányászsorból kinőtt polgári család? És hogyan jutott egy Kate Middleton nevű addig mégiscsak ismeretlen diáklány a királyi herceg közelébe? És persze a lényeg: ez az utóbb milliók számára ellenállhatatlanul bájosnak bizonyult ifjú hölgy valamivel meghódította előbb Vilmos herceg, utóbb egész Nagy-Britannia szívét. A szerző empátiájának köszönhetően a könyv végére az olvasó egyet fog érteni abban, hogy e királyi románc legérdekesebb figurája talán nem is a herceg, hanem Katalin, akinek jelleme többet sejtet egy közrendi lánynál, aki ki tudta várni a szerencséjét...

A könyv előszavából Azon a napon születtem, amikor a Titanic elsüllyedt. Apám, győri ügyvéd, szerette volna, ha jogi pályára lépek, de én kora ifjúságomtól újságíró akartam lenni. Mindenesetre megszereztem a jogi abszolutóriumot a római és a pécsi egyetem A Pulitzer-emlékdíjas, Aranytollas újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, A Hét című legendás tévémagazin volt főszerkesztője, 96 évesen megírta emlékiratait! A könyvben hosszú pályafutásának legfontosabb mozzanatait foglalja össze a Kennedy gyilkosságtól a vasfüggöny lebontásáig. Világesemények, melyeknek a magyar külpolitikai újságírás doyenje közvetlen tanúja, nem egy esetben részese is volt.

Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és - remélem - szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországána Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Az, hogy közben lezajlott egy rendszerváltozás, nem ok, még kevésbé „gyógyír a feledésre” (Katajev). Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

"Mikor e kötet megírására, az igazságtalanságok leleplezésére felkért a Kairosz Kiadó vezetője, nem is sejtettem, milyen területre tévedek. Napi szinten, újságcikkeket olvasva ismertem a kilakoltatások magyarországi helyzetét, tudtam, hogy a sorok mögött megbúvó emberi sorsok hol vétlen, de reméltem több esetben inkább személyes hibákat elkövetett áldozatok lesznek. Aztán elkezdődött a gyűjtés, telefonok megszámlálhatatlan sora, érintettek felkutatása és személyes találkozások hol sikeres, hol kudarcba fulladt időszaka. Ekkor éreztem először, hogy valami olyanba kezdtem, ami tán Karinthy szavaival jellemezhető leginkább: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

Publicisztikák - Magyar Nemzet

Magyarország homorú valósága 2005-2009 Mottó: „Nem a tükör görbe, a valóság homorú." Négy év publicisztikai termését gyűjtötte kötetbe Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Közel kétszáz végjáték, glossza és karcolat, a koalíciós kormányzás utolsó éveinek minden kínja és tehetetlensége. A kötet klasszikus értelemben vett publicisztikai gyűjtemény, kortörténeti látlelet kronológiába szedve, emberi-társadalmi közéletrajz, kis magyar (politikai) pornográfia. A szerző (hogy megkönnyítse az olvasást) kommentárokkal látta el korábbi írásait: ahol tévedett ott egy Kopp!, ahol igaza volt, ott egy Hopp! áll felkiáltójellel (és megjegyzésekkel). A kötetet gazdag névjegyzék egészíti ki, ami megkönnyíti a tájékozódást. A könyv előszavát Lánczi András filozófus jegyzi, többek között emígyen: „Több ok is van, ami miatt érdemes újraolvasni Borókai jegyzeteit. Először is azért, mert mindig fontos dolgokról írt, így egy sorba állítva, egymást erősítik föl a szövegek. Kirajzolódik egy értelmezés, elsősorban a közelmúlt politikai történéseiről, amely lehetséges értelmezését adja annak a helyzetnek, amiben élünk...Másodszor, látszik, hogy a szerző szövegei megírásának első pillanatában is igyekezett kiemelni a tárgyalt ügyet a puszta tényszerűségből, így belecsempészett olyan mondanivalót, amely az idővel nem vesztette el az érdekességét. Harmadszor, Borókai íráskészsége, talán rejtett szépírói vénája miatt is, kiállja az idő próbáját. Negyedszer, a posztmodern kor (brrr...) szinte mulatságosan rendeli egymás mellé az életben talán soha nem találkozó személyeket: Anettka és G. W. Bush egy kötetben.

Erőszaktévő vagy szent? A szabadság és nyilvánosság elkötelezettje, vagy a nyugati civilizációnak készakarva kárt okozó „antiglobalista”? A köz egyszerű szolgája, vagy ellentmondást nem tűrő megalomán? Julian Assange, a nem a nyilvánosságnak szánt amerikai diplomáciai táviratokat és sok más dokumentumot közzétevő WikiLeaks alapítója legalábbis ellentmondásos személyiség, aki nem csak nagyüzemi indiszkréciójával osztotta meg élesen a világ közvéleményét. Azzal, hogy hónapok óta a hírek élén szerepelt, óhatatlanul önmagának is olyan nyilvánosságot vívott ki, amely elviselhetetlen teherként nehezedhet a világ nem egy kormányának dühét kiváltó médiapartizán vállára. A nyíltság koronázatlan királya CNN-beli szereplése alkalmával rosszul reagált a szervezetére vonatkozó kényelmetlen kérdésekre, több ízben kioktatta a riportert, miről szól a vele készített interjú, és amikor már nem bírta idegekkel, távozott a stúdióból. Személyisége és az ellene indult büntetőeljárás ma már legalább akkora érdeklődést vált ki, mint azok a nyílt titkok, amelyeket a WikiLeaks közzétett. PILLANTÁS A GLOBÁLIS BOTRÁNYHŐS VISELT DOLGAIRA.

A nem mindennapi csaknem 300 fotóval illusztrált könyv bemutatja a hercegi pár kapcsolatának történetét titkait szakításuk majd kibékülésük történetét az eddig nem ismert buktatókat és mindzt ami eddig rejtve maradt a nyilvánoság előtt. De az olvasó bepil Hogyan lesz egy polgárlány hercegné? Mesébe illő történet.... Jóllehet, a királyi esküvőhöz vezető út nem volt mindig zökkenőktől mentes. A tragikusan elhunyt Diana walesi hercegné életrajzírója ezúttal Vilmosról és menyasszonyáról írt könyvet, amelynek ihletője az álompár küszöbön álló, szenzációs esküvője. A nem mindennapi, csaknem 300 fotóval illusztrált, 224 oldalas könyv bemutatja a hercegi pár kapcsolatának történetét, titkait, szakításuk majd kibékülésük történetét, az eddig nem ismert buktatókat, és mindazt, ami eddig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. De az olvasó bepillantást nyerhet a királyi menyegzők hagyományaiba, az uralkodóház rendkívüli elvárásaiba, és annak nehézségeibe, hogy egy polgárlánynak milyen nagy feladat alkalmassá válni a jövendői királyné szerepére. A kötet különlegessége, hogy pár nappal az esküvőt követően már a pompás menyegzői ceremóniáról is beszámol képekben és szövegben egyaránt. A brit megjelenés után egy héttel a könyv már magyarul is olvasható. Andrew Morton Diana igaz története című életrajzával robbant be a világ köztudatába, és könyvével megváltoztatta a brit királyi családról kialakított képet.

Harmadik Évezred sorozat A kötetben olvasható írások 2009 nyarán jelentek meg a Magyar Hírlap hasábjain, a hasonló címmel meghirdetett vita keretében.

A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ri A változatosság gyönyörködtet – tartja a régiek szólása. Murányi Gábor kötetében műfajilag változatosan besorolható művekről írta meg személyes hangvételű kritikáit, melyek önmagukban is árnyalatosan rajzolják ki az elmúlt évek szellemi tájképét, magukon viselve persze a „rajzoló” személyiségének nyomait. Az írások kötetbe gyűjtve is magyaráznák magukat az olvasónak, ám Murányi Gábor a szövegekhez lábjegyzeteket is fűzött, megkönnyítve így az összefüggések értelmezését. Egy türelmes párizsi magyar, Az ügynök neve: Horatio, Fullasztó ügynökvilág, A melbourne-i homo irodalmár, Kiragadott mondatok a zsarnokságból, Jelcin nyakkendője, Érctáblánál maradandóbb, Volt egyszer egy Héttorony…, A konok hűség könyve – csak néhány a kötetben szereplő írások címei közül igazolásául annak, hogy valóban változatos a Lapmargó, és a sokszor önálló miniesszének is beillő lábjegyzetek csak megnövelik a gyönyörködtetést ebben a változatosságban. Murányi Gábor írja a kötetről: „A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. Írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés, vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ritkább. Utólagos hozzáfűzéseim olykor még hosszabbak is, mint a főszöveg maga. Megkésett eszmefuttatás, a szerzővel való (meglehetősen gyakori) személyes viszony feltárása (amely esetenként kényszerű gyászmunka), máskor (ön)korrekció, új, azóta felbukkant adatok közzététele, a tárgyalt kötetek körül felszikrázó viták vagy érthetetlen csöndek kommentálása, nem ritkán kísérlet az elsüllyedt művek feltámasztására. Ez a kötet az olvasónapló olvasónaplója, s meglepetésemre (töredékes) önéletrajzi vallomás.”