Közéleti Publicisztika

Izgalmas önéletírás vagy tipikus sorstörténet? Mindkettő egyszerre: a kívülálló szemével megírt belső utazás, amelynek állomásai az ismert televíziós korai éveinek fordulópontjait tárják elénk, tömören bemutatva a 20. század emberpróbáló viharait.Kisneufeld a múlt század harmincas éveiben született, a háború és az üldöztetés borzalmait kiskamaszként kell átélnie a negyvenes években, majd idős nagymamájával egyedül próbál boldogulni az ötvenes é Vitray Tamás, a magyar televíziózás legendás, sokak által tisztelt és szeretett személyisége olyan dolgokról mesél ebben a könyvében, amelyekről még sosem szólt. Merész és nagy belső fegyelmet igénylő munkát végez: végigjárja gyermekkora viszontagságos tájait, hogy sem magát, sem környezetét nem kímélő éleslátással összerakja múltja darabjait. Sajátos helyzetbe hozza magát: most ő a riporter és a riportalany is egy személyben. Ám – ahogyan tőle ezt a műsorain keresztül megszokhattuk – most sem elégszik meg egyszerű, unalomig ismert formával, egy szimpla önéletrajzi regénnyel vagy riportkönyvvel. Vitray Tamás saját magával, saját magáról is úgy beszél, ahogyan híres műsoraiban a beszélgetőtársaival, beszélgetőtársairól. Figyel. Reflektál. Összerak. Megért. Új összefüggéseket fedez fel. Egyetlen felesleges szava, kérdése sincs. Határozottan, egyértelműen peregnek a szavai. Vitray analízis helyett szintézist teremt, az értelem és érzelem, a drámai jelenlét szintézisét. Mert nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át ezt a gyerekkort, hanem az, miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele. S noha látszólag egyetlen szó sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám „kiképzésnek” joggal tartható, küzdelmes útról szól. A kezdetekről, a lehetőségekről, amelynek végén ott áll egy ember, aki (új) nevet szerez magának, s egy ország emlegeti őt így: „A Vitray”.

A kötet, amit az olvasó most kezében tart, elemzések és publicisztikák gyűjteménye. Hogyan, miért és miként esett csapdába a magyar demokrácia? Milyen fejlődési lehetőségek mutatkoznak a politikai elit számára? A politológia, mint tudomány iránt fogékony olvasók érdeklődését leginkább a rendszerváltozás és az elmúlt húsz év politikai folyamatait mértani precizitással elemző tanulmányok kelthetik fel. Ezek az írások normatív, a tudomány eszköztárával A kötet, amit az olvasó most kezében tart, több funkciós. Egyrészt a szerző a rendszerváltozás és az elmúlt húsz év politikai folyamatai kapcsán elemez és mond ítéletet a különböző írásaiban. A „különböző”-ség egyben műfaji eltérést is jelent. Ez a kötet másik funkciója. Az, hogy látható legyen a különbség a tudomány eszköztárával írt tanulmány, a politika mediatizáltságát tükröző elemzés, és a média-politológia termékeként megjelent politikai publicisztika között. Ezeknek eltérő a nyelve, szótára, apparátusa és stílusa is. Az idegen kifejezésektől ódzkodó olvasó valószínűleg inkább a publicisztikai részt fogja kedvelni, míg a filosz beállítottságúak a tanulmányok és elemzések írásait olvassák majd örömmel. A kötet így szerkesztésében is próbál rávilágítani arra a kérdésre: hogyan, miért, miként esett csapdába a magyar demokrácia?

"A Rádzsa-jóga a jógák királya. Közvetlenül az elméhez kapcsolódik. Ebben a jógatípusban már nem kell megküzdeni a pránával, vagy a fizikai testtel. A jógi könnyedén ül és figyeli elméjét és csendben nyugtázza a tovasikló gondolatokat. Lecsendesíti az elmét, megzabolázza a gondolathullámokat és belép a gondolatnélküliség állapotába, az ASAMPRJANATA-SAMADHI-ba. Ebből ered a Rádzsa-jóga elnevezése is.A könyv szerzője, a szentéletű Sri Swami Sivananda cso A Pulitzer-emlékdíjas, Aranytollas újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, A Hét című legendás tévémagazin volt főszerkesztője, 96 évesen megírta emlékiratait! A könyvben hosszú pályafutásának legfontosabb mozzanatait foglalja össze a Kennedy gyilkosságtól a vasfüggöny lebontásáig. Világesemények, melyeknek a magyar külpolitikai újságírás doyenje közvetlen tanúja, nem egy esetben részese is volt.

Ezt a kötetet a véletlen szülte. Amikor 2008-ban a Hét évtized ízei című könyvem megjelent, egy e-mailt kaptam Csányi Vilmos barátomtól, amelyben kérte, hadd készítsen ő címlapot következő könyvemhez. Igen ám, de ezt már megígértem Réczey Zoli barátomnak, „Most pedig eljött az idő, hogy fejet hajtsak és köszönetet mondjak mind a hatvanhét barátomnak a lehetőségért, hogy ez a könyv létrejöhetett. Az ő önzetlen és szeretetteljes segítségük, nagyvonalú hozzáállásuk és bölcs tanácsaik kellettek ahhoz, hogy egy futó gondolatból kézzelfogható kötet szülessen.” – írja Alexander Brody könyve utószavában. A könyv 67 neves (Csányi Vilmos, Gyarmati Dezső, Zwack Péter) és kevésbé ismert személyiség vallomása a barátságról, életről, emberi kapcsolatokról.

Életút-interjú a politikus és poéta Szőcs Gézával. A dokumentumok, fotók, anekdoták, eseményleírások, politikusportrék együtteséből egy legendák hőseként ismert izgalmas alak életébe pillanthatunk bele. A könyvből azonban nemcsak egy öntörvényű emberrel ismerkedhetünk meg, hanem pótolhatatlan, egyben nagyon olvasmányos forrásanyaghoz jutunk az elmúlt mintegy negyed évszázad politikatörténetével kapcsolatban is, nemcsak Erdélyt, hanem azokat a folyamatokat illetően is, amelyek elvezettek Európa újjászületéséhez és egyesüléséhez. Szőcs Géza Erdélyben született bölcsész, újságíró, az egyetlen romániai szamizdat kiadvány, a nagyváradi Ellenpontok szerkesztője, aki Svájcba emigrál, majd Ceausescu bukása után hazatér Kolozsvárra, ahol az RMDSZ főtitkára, később alelnöke lesz. A Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány elnökségi tagja, neves díjak kitüntetettje. 1993-tól könyv- és lapkiadással foglalkozik, számos különböző műfajú kötet szerzője, írásait több nyelvre lefordították. "Írásai fontos dokumentumai az egységes európai politikai és szellemi terek létrejöttének." Európai Akadémia Díj 2009

Vilmos és Kate - Avagy őfelsége, a szerelem Katalin Cambridge-i hercegnő szépségétől tíz évvel ezelőtt újra felfénylett a brit korona. Napjainkban pedig, a trónörökösök érkezésével, már nem csak az az érdekes, hogy honnan jött és miért vetekszik már di Katalin Cambridge-i hercegnő szépségétől újra felfénylett a brit korona. Napjainkban pedig, hogy a trónörökös is útban van, már nem csak az az érdekes, hogy honnan jött és miért vetekszik már divatdiktátorként is a világ legszebb modelljeivel Vilmos herceg felesége. Egy sokéves, de a szereplők nem hétköznapi egyénisége folytán csöppet sem szokványos diákszerelem története bontakozik ki itt. És ahogy a szerző aprólékos gonddal kibogozza a távolabbi és közelebbi múlt szövevényes szálait, sok minden kiderül arról is, hogy a türkízkékek ruhák és ékszerek, hintók, és királyi mulatságok hátterében miféle drámai, olykor romantikus emberi sorsok rejteznek. Hogyan élte meg és dolgozta fel Vilmos és Kate külön-külön, majd együtt Diana hercegnő tragédiáját? Miként lett Nagy-Britannia egyik leggazdagabb kereskedőházának tulajdonosa egy bányászsorból kinőtt polgári család? És hogyan jutott egy Kate Middleton nevű addig mégiscsak ismeretlen diáklány a királyi herceg közelébe? És persze a lényeg: ez az utóbb milliók számára ellenállhatatlanul bájosnak bizonyult ifjú hölgy valamivel meghódította előbb Vilmos herceg, utóbb egész Nagy-Britannia szívét. A szerző empátiájának köszönhetően a könyv végére az olvasó egyet fog érteni abban, hogy e királyi románc legérdekesebb figurája talán nem is a herceg, hanem Katalin, akinek jelleme többet sejtet egy közrendi lánynál, aki ki tudta várni a szerencséjét...

Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és - remélem - szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországána Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Az, hogy közben lezajlott egy rendszerváltozás, nem ok, még kevésbé „gyógyír a feledésre” (Katajev). Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

"Mikor e kötet megírására, az igazságtalanságok leleplezésére felkért a Kairosz Kiadó vezetője, nem is sejtettem, milyen területre tévedek. Napi szinten, újságcikkeket olvasva ismertem a kilakoltatások magyarországi helyzetét, tudtam, hogy a sorok mögött megbúvó emberi sorsok hol vétlen, de reméltem több esetben inkább személyes hibákat elkövetett áldozatok lesznek. Aztán elkezdődött a gyűjtés, telefonok megszámlálhatatlan sora, érintettek felkutatása és személyes találkozások hol sikeres, hol kudarcba fulladt időszaka. Ekkor éreztem először, hogy valami olyanba kezdtem, ami tán Karinthy szavaival jellemezhető leginkább: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

Kedves kollégák 1. Rövid leírás: "A kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos kö... A kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem. Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek. A Kedves kollégák megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben. Vámos Miklós

Publicisztikák - Magyar Nemzet

Kuss! Rövid leírás: Fiala János harmadik kötetének már a címe is indulatkeltő. Hát még a folytatás! Az önmagát árbockosárból jelentő matrózként definiáló író mindenen kívül áll, nála mindenki megkapja a magáét. A közélet és belpolitika színe-javát f... ".... Az igen megosztó személyiségű író-rádiós legújabb, KUSS! című könyvére garantáltan nem fogja be senki a száját, beszélni fognak róla az emberek. A közélet és a belpolitika színe-javát névvel felsorakoztatja, és miközben látszólag senkit nem kímél, végig kívülálló szemlékőként mutatja be a média és a politika kulisszái mögött meghúzódó érdekeket...." Fiala János harmadik kötetének már a címe is: "Kuss! nemzeti [...] nyalóka" indulatkeltő. Hát még a folytatás! "Keljfeljancsi" című rádióműsora a trambulin, hogy korosztályát meghazudtoló érzékenységgel kotorja ki, amit hallgatói és olvasói - mi - gondosan, évek sora alatt szőnyegeink alá sepertünk. Az önmagát árbockosárból jelentő matrózként definiáló író elvileg ugyan mindenen kívül áll, attól még kioszthat bennünket: nála mindenki megkapja a magáét. Politikai mutyikból, médiapaktumokból kimarad, más személyközi (szeretői) viszonyokból nem. "Az elhangzottakról hazaérkezésünk napján, késő este, részletesen beszámoltam a feleségnek - írja a Vitray Tamásról szóló részben Fiala. - Már akkor éreztem, hogy ostobaságot csináltam, amikor leraktam a kagylót, pedig nem tudhattam, hogy az ura kérdésére: ki a frászkunyhóval tereferélt éjnek évadján, nem tér ki, hanem azon melegében, a hitvesi ágyban továbbadja az összes információt." Nem öncélúan leplez le. Titkok tudójaként csak azok szobrát próbálja ledönteni, akik - a tévedés kockázatával - rászolgáltak erre, miközben könyve, a "Kuss!" nem az ellenőrzőbe írt intő.

Szerző: Bächer Iván Kiadó: Ab Ovo Kiadói Kft. Megjelenés: 2010 Oldalszám: 286 Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát. Húsz év. Az e könyvbe gyűjtött írás Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát. Húsz év. Az e könyvbe gyűjtött írások nem rendeltek. Jóakaróim szerint nekem ilyeneket nem is szabadna írnom. De muszáj vagyok. Különben megfulladnék. (Bächer Iván)

Magyarország homorú valósága 2005-2009 Mottó: „Nem a tükör görbe, a valóság homorú." Négy év publicisztikai termését gyűjtötte kötetbe Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Közel kétszáz végjáték, glossza és karcolat, a koalíciós kormányzás utolsó éveinek minden kínja és tehetetlensége. A kötet klasszikus értelemben vett publicisztikai gyűjtemény, kortörténeti látlelet kronológiába szedve, emberi-társadalmi közéletrajz, kis magyar (politikai) pornográfia. A szerző (hogy megkönnyítse az olvasást) kommentárokkal látta el korábbi írásait: ahol tévedett ott egy Kopp!, ahol igaza volt, ott egy Hopp! áll felkiáltójellel (és megjegyzésekkel). A kötetet gazdag névjegyzék egészíti ki, ami megkönnyíti a tájékozódást. A könyv előszavát Lánczi András filozófus jegyzi, többek között emígyen: „Több ok is van, ami miatt érdemes újraolvasni Borókai jegyzeteit. Először is azért, mert mindig fontos dolgokról írt, így egy sorba állítva, egymást erősítik föl a szövegek. Kirajzolódik egy értelmezés, elsősorban a közelmúlt politikai történéseiről, amely lehetséges értelmezését adja annak a helyzetnek, amiben élünk...Másodszor, látszik, hogy a szerző szövegei megírásának első pillanatában is igyekezett kiemelni a tárgyalt ügyet a puszta tényszerűségből, így belecsempészett olyan mondanivalót, amely az idővel nem vesztette el az érdekességét. Harmadszor, Borókai íráskészsége, talán rejtett szépírói vénája miatt is, kiállja az idő próbáját. Negyedszer, a posztmodern kor (brrr...) szinte mulatságosan rendeli egymás mellé az életben talán soha nem találkozó személyeket: Anettka és G. W. Bush egy kötetben.

Erőszaktévő vagy szent? A szabadság és nyilvánosság elkötelezettje, vagy a nyugati civilizációnak készakarva kárt okozó „antiglobalista”? A köz egyszerű szolgája, vagy ellentmondást nem tűrő megalomán? Julian Assange, a nem a nyilvánosságnak szánt amerikai diplomáciai táviratokat és sok más dokumentumot közzétevő WikiLeaks alapítója legalábbis ellentmondásos személyiség, aki nem csak nagyüzemi indiszkréciójával osztotta meg élesen a világ közvéleményét. Azzal, hogy hónapok óta a hírek élén szerepelt, óhatatlanul önmagának is olyan nyilvánosságot vívott ki, amely elviselhetetlen teherként nehezedhet a világ nem egy kormányának dühét kiváltó médiapartizán vállára. A nyíltság koronázatlan királya CNN-beli szereplése alkalmával rosszul reagált a szervezetére vonatkozó kényelmetlen kérdésekre, több ízben kioktatta a riportert, miről szól a vele készített interjú, és amikor már nem bírta idegekkel, távozott a stúdióból. Személyisége és az ellene indult büntetőeljárás ma már legalább akkora érdeklődést vált ki, mint azok a nyílt titkok, amelyeket a WikiLeaks közzétett. PILLANTÁS A GLOBÁLIS BOTRÁNYHŐS VISELT DOLGAIRA.

A nem mindennapi csaknem 300 fotóval illusztrált könyv bemutatja a hercegi pár kapcsolatának történetét titkait szakításuk majd kibékülésük történetét az eddig nem ismert buktatókat és mindzt ami eddig rejtve maradt a nyilvánoság előtt. De az olvasó bepil Hogyan lesz egy polgárlány hercegné? Mesébe illő történet.... Jóllehet, a királyi esküvőhöz vezető út nem volt mindig zökkenőktől mentes. A tragikusan elhunyt Diana walesi hercegné életrajzírója ezúttal Vilmosról és menyasszonyáról írt könyvet, amelynek ihletője az álompár küszöbön álló, szenzációs esküvője. A nem mindennapi, csaknem 300 fotóval illusztrált, 224 oldalas könyv bemutatja a hercegi pár kapcsolatának történetét, titkait, szakításuk majd kibékülésük történetét, az eddig nem ismert buktatókat, és mindazt, ami eddig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. De az olvasó bepillantást nyerhet a királyi menyegzők hagyományaiba, az uralkodóház rendkívüli elvárásaiba, és annak nehézségeibe, hogy egy polgárlánynak milyen nagy feladat alkalmassá válni a jövendői királyné szerepére. A kötet különlegessége, hogy pár nappal az esküvőt követően már a pompás menyegzői ceremóniáról is beszámol képekben és szövegben egyaránt. A brit megjelenés után egy héttel a könyv már magyarul is olvasható. Andrew Morton Diana igaz története című életrajzával robbant be a világ köztudatába, és könyvével megváltoztatta a brit királyi családról kialakított képet.

Harmadik Évezred sorozat A kötetben olvasható írások 2009 nyarán jelentek meg a Magyar Hírlap hasábjain, a hasonló címmel meghirdetett vita keretében.

Milyen lemezek ezek? És miben különbözik az egyik oldaluk a másiktól? Hát nézzük csak. A lemez egyik oldalán például ez áll: (A feleség szövege este otthon.) „Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig áll Világos, tényszerű, pontos, elfogulatlan könyv a politikussá lett leggazdagabb olasz üzletemberről, a botránykrónikák főszereplőjéről. Berlusconi sok tekintetben a posztmodern társadalom megtestesítője, a tömegkommunikáció mestere, a fogyasztói társadalom hirdetője és terméke egyben. A szerző végigkíséri egész életpályáját: hogyan lesz az ambiciózus fiatalemberből a semmiről indulva, ügyessége, egyúttal a maffia, a titkosszolgálatok, a lekötelezett politikai támogatók révén Olaszország leggazdagabb üzletembere, majd - kényszerből - pártvezér, politikus, miniszterelnök, aki két évtizede uralja és megosztja az olasz közéletet. Berlusconi személye nem hagy közömbösen senkit. A populizmus megtestesítője, a média és a pénz uralta társadalmakban mintateremtő. Tévécsatornái révén széles választói támogatást tudott szerezni, nem csak azzal, ahogy a politikáról beszélt, hanem azzal is, hogy a politikáról nem beszélt, ahogy kétes értékű szórakoztatással és ködös ígéretekkel halmozta el az embereket. A politikus rendkívüli életének lenyűgözően sokoldalú összefoglalója több tanulsággal is szolgál. Nem véletlenül idézi a szerző az olasz elemzők figyelmeztetését: „Ami nálunk történt, megeshet másutt is.”

A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ri A változatosság gyönyörködtet – tartja a régiek szólása. Murányi Gábor kötetében műfajilag változatosan besorolható művekről írta meg személyes hangvételű kritikáit, melyek önmagukban is árnyalatosan rajzolják ki az elmúlt évek szellemi tájképét, magukon viselve persze a „rajzoló” személyiségének nyomait. Az írások kötetbe gyűjtve is magyaráznák magukat az olvasónak, ám Murányi Gábor a szövegekhez lábjegyzeteket is fűzött, megkönnyítve így az összefüggések értelmezését. Egy türelmes párizsi magyar, Az ügynök neve: Horatio, Fullasztó ügynökvilág, A melbourne-i homo irodalmár, Kiragadott mondatok a zsarnokságból, Jelcin nyakkendője, Érctáblánál maradandóbb, Volt egyszer egy Héttorony…, A konok hűség könyve – csak néhány a kötetben szereplő írások címei közül igazolásául annak, hogy valóban változatos a Lapmargó, és a sokszor önálló miniesszének is beillő lábjegyzetek csak megnövelik a gyönyörködtetést ebben a változatosságban. Murányi Gábor írja a kötetről: „A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról. Írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid kiegészítés, vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ritkább. Utólagos hozzáfűzéseim olykor még hosszabbak is, mint a főszöveg maga. Megkésett eszmefuttatás, a szerzővel való (meglehetősen gyakori) személyes viszony feltárása (amely esetenként kényszerű gyászmunka), máskor (ön)korrekció, új, azóta felbukkant adatok közzététele, a tárgyalt kötetek körül felszikrázó viták vagy érthetetlen csöndek kommentálása, nem ritkán kísérlet az elsüllyedt művek feltámasztására. Ez a kötet az olvasónapló olvasónaplója, s meglepetésemre (töredékes) önéletrajzi vallomás.”

A ​szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre. Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban Juanita Castro, a korábbi és mostani kubai elnök, Fidel és Raúl huga személyes hangú, izgalmasan megírt visszaemlékezésiben családja történetét meséli el. Bemutatja azt a családi hátteret, amely más és más emberré formálta a három testvért: Fidelből forradalmár, majd keménykezű diktátor lett, Raúl visszafogottabb, humánusabb, inkább „demokrata” államférfi, Juanita pedig a kubai rezsim ellensége, aki a közelről átélt borzalmak hatására emigrált hazájából, s a kubai menekültek segítését tűzte ki céljául. Keringett róla a legenda, hogy a CIA-nak dolgozott, de, mint sok minden másról, erről a legendáról is lerántja a leplet. Könyve izgalmas olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a diktatúrák „lélektana”, a történelem és az ember személyes történetének szövevényes összekapcsolódása.