A tobzoskát és a pitbullt mindenki ismeri, de ha megkérdeznénk néhány járókelőt az utcán, valószínűleg kevesen tudnák megmondani, vajon hogy néz ki az aguti vagy a fossza. Nem is beszélve az oposszumrói és a baribálról, hogy az íniát már ne is említsük... Tóth Krisztina játékos kedvből és sok-sok humorral született versei nemcsak gyerekeknek, hanem a nyelvi leleményeket nagyra értékelő felnőtteknek is szólnak. Persze a versektől ne várjunk tudományos igényű pontosságot, a szerző eleinte gyermekét és magát szórakoztatta a fura állatokról szóló versekkel - most pedig már minket is.
„Mert mi a fül? Egy hasáb csacskaság, csenevésszé összeaszalt esszé, olvasótoborzó tartalmi torzó. (Az szól mellette, hogy csak az olvassa, aki már megvette.) A fül feltétlenül előlegezett közvélemény-keresztmetszet. Hogy tetszett, megtudhatod belőle, ha elolvasod előre. Vagy futólag utólag, így arra késztet, mit elméd már félig megemésztett, kérőzd fel akarva, nem akarva, mint egy kiló silót a marha.
Ám mit sem tehetek ellene, állatmeséimet ajánlanom kellene, remélve, hogy meglelik itt-ott benne az emberit.”
Ezzel a füllel - csúfondáros szamárfüllel ajánlja maga a szerző az olvasók figyelmébe Szamárfül című halhatatlan kötetét.
A verseket Sándor bácsi mondja, a nótákat a Kaláka énekli
A Hangzó Helikon-sorozat legújabb darabjában az olvasás élvezete, valamint a Kaláka együttes dalai mellett Sándor bácsi előadásában is hallgathatunk verseket. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánljuk!
Részlet az előszóból:
"Van alkalmunk az ünneplésre! Kányádi Sándor 80 éves, a Kaláka 40 és a Hangzó Helikon sorozat 5 éve alatt ez a huszadik kötet. Sok szép kerek szám.
Nagy öröm, hogy a nyolcvanadik születésnap alkalmából sokat lehettünk együtt Sándor bácsival, köszönthettük a Petőfi Irodalmi Múzeumban, mikor a róla készült album megjelent, mikor az I. kerület díszpolgára lett, köszönthettük a Marczibányi téri Kaláka klubban, a Duna TV-ben, sokfelé az országban és Erdélyben. Még szülőfalujában, Nagygalambfalván is ünnepeltünk. De jó, hogy olyan költő verseit énekelhetjük, akit szeretnek kicsik és nagyok, falun élők és városiak, ínyencek és a csak néha verset olvasók-hallgatók.
Negyven év egy zenekar életében hosszú idő. Már vannak, akik ifjú korukban hallgattak minket, és most unokákkal jönnek Kaláka koncertre. Sokan felteszik a kérdést: hogy tudunk ennyi ideig sikeresen muzsikálni? De ez nem csak rajtunk múlik. Köszönjük a költőknek a verseket, köszönjük közönségünknek a sok szeretetet, és jó érzés tudni, ha munkánk örömet szerez az erre fogékonyaknak.
A Hangzó Helikon kötetek kapcsán nem csak ünneplésre, büszkélkedésre is adódik alkalom. Az első kötet, a Kaláka—Kányádi már dupla platina lemez, de több platina és arany lemezünk is van. Kitüntette a sorozatot zeneszerzőkből álló kuratórium (Artisjus- díj), a könyves szakma (Szép Magyar Könyv dicsérő oklevele) és az idei Könyvfesztiválon pedig a sorozat legújabb darabja megkapta a Budai-díjat, amelyet pedagógusok véleménye alapján ítélnek oda. Köszönjük az elismeréseket! Reméljük a folytatás is tartogat még örömteli meglepetéseket!" (Gryllus Dániel)
A szentimentális regényeket olvasgató, önmagát regényhősnők helyébe képzelő Tatyjána beleszeret a távoli fővárosból érkező Anyeginbe. A világirodalom egyik leghíresebb levelében szerelmet vall neki, a férfi azonban visszautasítja. Aztán a regény végén a két főhős újra találkozik: ekkor a nagyvilági férjes asszony, Tatyjána kap szerelmes levelet Anyegintől, és ő utasítja vissza a férfit. Bár van még a regényben névnapi ünnepség, rejtélyes álom, tragédiába torkolló férfibarátság, halálos kimenetelű párbaj, mégis egyszerű cselekmény ez. A varázs azonban évszázadok óta tart. Ahogy a magyar irodalom egyik legnagyobb Anyegin-rajongója, Kosztolányi Dezső írta: "Ott áll Tatjána, Olga, Anyegin és Lenszkij, mint egy örökkévaló álomban, mozognak, sírnak és teáznak, egymásra merednek, s úgy rémlik, nem is múlnak el soha."
Szépirodalmi munkáit minden eddiginél bővebb válogatásban közreadó sorozatunk első kötetében Puskin "klasszikus" verses regényének, a Jevgenyij Anyegin-nek két teljes fordítását (Áprily Lajosét és Galgóczy Árpádét) és két megejtően szép fordítástöredékét (Vas Istvánét és Weöres Sándorét) veheti kézbe az olvasó: Áprily nőiesen kecses, költői Anyegin-jét, a puskini regényforma szigorúságát megjeleníteni képes, rideg-lélekelemző Galgóczy-Anyegin-t, Vas István félbemaradt dandy-eposzát és az Anyegin-strófába beleszerelmesedő Weöres önfeledt játékait.
Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon újra divatba jött a közéleti költészet. A rendszerváltást követő néhány év bőséges verstermése után fokozatosan mind kevesebb olvasói és kritikai figyelem övezte a politikai, közéleti témájú verseket, ám ezek a művek léteztek és izgalmas párbeszédet folytattak egymással, ahogyan az elmúlt egy-két évben született költemények is közvetlenül megszólítják az előzményeiket - felrajzolva a magyar demokrácia bő két évtizedének történetét.
Az Édes hazám antológia arra vállalkozik, hogy az olvasót részesévé tegye ennek a költői tradíciókon, nyelv- és világszemléleti különbségeken átívelő irodalmi párbeszédnek. Az antológia alapegysége nem a vers, hanem a versciklus. Alapkérdése nem az, hogy az egyes művek önmagukban hogyan ismertetik fel az olvasóval saját - művészi és politikai természetű - igazságukat, hanem hogy egymás közvetlen környezetében milyen gazdag irodalmi dialógusba vonnak be minket, politikai kérdésekben makacsul elkötelezett versolvasókat.
Naszreddin Hodzsa tréfái versben, Ferit Avcı illusztrációival.
Tudják-e, hogy miért sikoltozott a lépcsőn leguruló kaftán? Miért fordítva ültem fel a szamárra? Miért teregettem lisztet a szárítókötélre? És hogyan szégyenkezett a betörő?
Mustafa Ruhi Sirin 1955-ben született Trabzonban. 1976-ban kezdett el dolgozni gyermekeknek szóló irodalmon. A gyermekek polgári, társadalmi, kulturális és gazdasági jogaiért harcoló számos kezdeményezés vezetője. Számtalan a gyermek-irodalommal foglalkozó újságcikk szerzője. Vezető tisztségeket vállalt a török Oktatási és Kulturális Minisztériumban. A most megjelenő kötete Naszreddin hodzsa tréfáinak, amely magyarul is megjelent - versekbe foglalt humoros átirata. A könyv magyar kiadásának jogdíjait magyarországi árvaházaknak ajánlotta fel.
A törökök híres tréfamestere Naszreddin hodzsa volt. A török hodzsa afféle egyházfi: tanító, bíró és papféle egy személyben, aki a község legtöbbet tudó emberének számított. Naszreddin a 13. században élt Kisázsiában.
Az igazi nagy alkotók jeles műveit nem kezdi ki a múló idő. Olykor ugyan meg-megcsappan az érdeklődés irántuk - hisz megannyi mozgalmas, rikító színű jelenség vonja el tőlük a csapongó figyelmet -, ám az emberek újra meg újra ráeszmélnek, mekkora érték rejlik bennük, s időről időre visszajárnak hozzájuk, mint szomjazó vándor a kiapadhatatlan forráshoz. Arany János a mi éltető forrásaink egyik legtisztábbika és legfontosabbika. Elveszített, elvesztegetett aranyaink nem kevés része térül vissza az Ő Toldija révén. Olvassuk hát nyitott szívvel!
William Shakespeare lírai költőként mint a Szonettek szerzője ismert, pedig számos egyéb kisebb költeményt is írt. Csakhogy ezek a versek drámáiban vannak elszórva mint betétdalok. Majdnem minden drámában előfordulnak ilyen lírai versek. Egy részük közvetlenül a drámai cselekményhez kapcsolódik, a szövegkörnyezetből kiszakítva nem állnak meg. Más részük azonban önálló költemények, önmagukban is élvezhető darabok. Ezek a pompás kis dalok, Shakespeare lírai tehetségének remekművei először jelennek meg magyarul egy kötetbe gyűjtve, klasszikus és mai Shakespeare-fordítók átültetésében. Egy-egy verset több fordításban is közlünk, a vers címe után jelölve, hogy melyik darabban hol hangzik el.
A Jelenkor Kiadó gondozásában 2005-ben jelent meg a szerző első, nagy népszerűségnek örvendő haiku kötete, a 333 haIQ, mely 2009-re teljesen elfogyott. Az elmúlt öt év szülte haikukat szerkesztettük ebbe az új kötetbe. Az utóbbi években a japán eredetű haiku egyre több olvasó kedvenc csemegéjévé lett.
A Jevgenyij Anyegin legfontosabb alkotása, lenyűgöző remekmű. Az általa is "legszebb munkának" tartott elbeszélő költemény kompozíciója alapján regénynek is tekinthető. A költő - Dosztojevszkijt idézve - "olyan tapinthatóan valószerűen, olyan hatalmas erővel és teljességgel jeleníti meg benne az igazi orosz , életet, ahogy Puskin előtt senki". Az Anyeginben fölvonul a huszas évek nemesi társadalmának minden jellegzetes típusa. Sorsuk fölmutatásával, érzéseik ábrázolásával Puskin az emberi élet alapkérdéseire is keresi a választ. Ezek a kérdések gyűrűznek tovább és tűnnek föl a 19. századi klasszikus orosz irodalomban.
Legnépszerűbb:
Legolcsóbb:
Legújabb:
Legjobbra értékelt:
