Polcz Alaine Egyéb könyvek

Ezúttal nem Polcz Alaine mesél – neki mesélnek barátok, barátnők, ismerősök. Vallomásaik emlékeztetnek bennünket, hogy nemcsak elhunyt szeretteinket gyászolhatjuk, de egy családtaggá fogadott négylábút vagy egy rég megszokott élethelyzetet. Siratjuk a minket elhagyó kedvest, aki él ugyan, csak éppen nem velünk, sőt a családban betöltött szerepünket is. A Kit siratok? Mit siratok? hétköznapi emberek beszámolói a halál körüli hétköznapi teendőkről, mint

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját

"Én csalódtam a szerelemben és Istenben is. Ha azt, ami a háborúban volt, amit átéltem másokkal együtt, ha azt megengedte, akkor nincs Isten. Aztán rájöttem, hogy a háborút mi emberek csináltuk, nem kértünk engedélyt hozzá, mert szabadok is vagyunk. Meg aztán Isten nem kívül, hanem belül van. Mindenkinek olyan az istene és a szerelme, amilyet magának megteremt.""Az, hogy elhurcoltak, megerőszakoltak, kemény iskola volt. A szexualitás nekem két iszonyatos ütéssel ke

"Mit teszünk, mit tehetünk, ha a gyermek kopogtat a titkok kapuján?" Ha például egy hozzátartozója elvesztésével vagy esetleg a saját közelgő halálával kell szembesülnie? Ha bármilyen egyéb okból kérdés merül fel benne a halállal kapcsolatban? Egyáltalán, miért övezi titok a halált? Miért lett tabu belőle napjainkra? Polcz Alaine pszichológusként, tanatológusként és a Hospice Alapítvány létrehozójaként a téma avatott ismerőjének, elismert szaktekintély

"Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez. Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála napján és óráján - míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel, hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre, de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig mondjuk, oktatjuk, ta

Polcz Alaine a Hospice Alapítvány létrehozója, író és pszichológus volt, aki a gyermekpszichológia és tanatológia területén is kiemelkedőt alkotott, és akit a halál és a gyász témaköre kiemelten foglalkoztatott. Ebben a könyvében a különböző történelmi korok és civilizációk halál- és gyászrítusának bemutatása mellett a mai modern ember tanácstalanságára is kitér, aki a régi hagyományok kiveszésével egy időben gyakorlatilag eszköztelenné vált, ez

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját

Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a gyászmunkát. Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk – hiszen nem áll már rendelkez

"Mit teszünk, mit tehetünk, ha a gyermek kopogtat a titkok kapuján?" Ha például egy hozzátartozója elvesztésével vagy esetleg a saját közelgő halálával kell szembesülnie? Ha bármilyen egyéb okból kérdés merül fel benne a halállal kapcsolatban? Egyáltalán, miért övezi titok a halált? Miért lett tabu belőle napjainkra? Polcz Alaine pszichológusként, tanatológusként és a Hospice Alapítvány létrehozójaként a téma avatott ismerőjének, elismert szaktekintély

Polcz Alaine a Hospice Alapítvány létrehozója, író és pszichológus volt, aki a gyermekpszichológia és tanatológia területén is kiemelkedőt alkotott, és akit a halál és a gyász témaköre kiemelten foglalkoztatott. Ebben a könyvében a különböző történelmi korok és civilizációk halál- és gyászrítusának bemutatása mellett a mai modern ember tanácstalanságára is kitér, aki a régi hagyományok kiveszésével egy időben gyakorlatilag eszköztelenné vált,

"Én csalódtam a szerelemben és Istenben is. Ha azt, ami a háborúban volt, amit átéltem másokkal együtt, ha azt megengedte, akkor nincs Isten. Aztán rájöttem, hogy a háborút mi emberek csináltuk, nem kértünk engedélyt hozzá, mert szabadok is vagyunk. Meg aztán Isten nem kívül, hanem belül van. Mindenkinek olyan az istene és a szerelme, amilyet magának megteremt." "Az, hogy elhurcoltak, megerőszakoltak, kemény iskola volt. A szexualitás nekem két iszonyatos ütéssel

Polcz Alaine könyve férjéhez, Mészöly Miklóshoz fűződő szerelméről, élethosszig tartó szerető gondoskodásáról, kapcsolatuk több mint ötven évéről, a halálra való felkészülésről és a gyászról szól. Az olvasó találkozhat az élettel teli, alkotó Mészöly Miklóssal, láthatja öregségében a külvilágtól eltávolodó, betegséggel küzdő alakját, és leülhet egy pillanatra felesége mellé elbúcsúzni a haldoklótól. Az írónő személyes tragédiáját

Polcz Alaine regénye életének talán legnagyobb megpróbáltatását idézi fel, a második világháborúban fiatal asszonyként átélt borzalmakat. Saját meggyalázásának megrendítő történetét elmesélve hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. „A világtörténelem falára festett magánfreskójából” a háború emberi – kegyetlen és esendő – arca is feltárul az olvasó előtt.„Az egyik orosz volt rajtam.

"Ötvenéves barátság fűzött Nemes Nagy Ágneshez. Ott voltam vele betegségében az utolsó évben, hetekben, napokban, a halála napján és óráján - míg elvitték a lakásból, és valahogy mégsem ismertem fel, hogy mi történik. A szellemi harcok közöttünk (előzőleg és akkor) elfedték a nyilvánvalót. Filozófiai, emberi és halálküzdelmének problémáit megírta előre, de erre csak a temetésen döbbentem rá, hallgatva a búcsúbeszédeket. Pedig mondjuk, oktatjuk, ta

Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a gyászmunkát. Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk – hiszen nem áll már rendelkez

"Én csalódtam a szerelemben és Istenben is. Ha azt, ami a háborúban volt, amit átéltem másokkal együtt, ha azt megengedte, akkor nincs Isten. Aztán rájöttem, hogy a háborút mi emberek csináltuk, nem kértünk engedélyt hozzá, mert szabadok is vagyunk. Meg aztán Isten nem kívül, hanem belül van. Mindenkinek olyan az istene és a szerelme, amilyet magának megteremt." "Az, hogy elhurcoltak, megerőszakoltak, kemény iskola volt. A szexualitás nekem két iszonyatos ütéssel k

Polcz Alaine regénye életének talán legnagyobb megpróbáltatását idézi fel, a második világháborúban fiatal asszonyként átélt borzalmakat. Saját meggyalázásának megrendítő történetét elmesélve hiteles, elfogulatlan, ezért perdöntő és örökérvényű tanúvallomást tesz az emberi sorsról. „A világtörténelem falára festett magánfreskójából” a háború emberi – kegyetlen és esendő – arca is feltárul az olvasó előtt.„Az egyik orosz volt rajtam.