Milan Kundera Egyéb könyvek

"Mikor a kommunizmus szedte a sátorfáját Európából", a párizsi repülőtéren összetalálkozik a cseh Irena és Josef. Az utóbbi húsz évet mindketten szülőföldjüktől távol töltötték, emigrációban. A most a negyvenes éveiben járó nő Franciaországban, az ötvenes éveit taposó férfi Dániában telepedett le, s hogy Csehország felszabadult az elnyomás alól, egykori hazájukba tartanak látogatóba. Szabadnak érzik magukat, ám a múlt árnyai, az otthon maradt csal

Milan Kundera világhírű, Jeruzsálem-, Herder- és Franz Kafka-díjas cseh író - aki 1993-tól francia nyelven publikálja műveit - 1929-ben született Brnóban. Az 1965-ben megjelent, a kommunista személyi kultuszt kifigurázó Tréfa című regényének hatalmas botránya, majd szerepvállalása a "prágai tavasz" során párizsi emigrációra kényszerítette, 1981 óta francia állampolgár.A lét elviselhetetlen könnyűsége 1982-ben született, s az író talán leghíresebb, filoz

Halhatatlanság - ugyan ez a cím olvasható a könyv borítóján, ám az elbeszélésben megjelenő Kundera, mikor barátja új, filozofikus-érzéki regénye címe felől érdeklődik, így válaszol: A lét elviselhetetlen könnyűsége. "De hiszen, ha jól emlékszem, azt már valaki megírta" - értetlenkedik a barát. "Én! De akkor rossz címet választottam. Ez a cím annak a regénynek jár, amit most írok" - szögezi le az író.Akár komolyan vesszük a kijelentést, akár nem, Kund

Az élet máshol van - ma már szállóige a rimbaud-i sor, s ebben nem kis szerepe van, hogy a világhírű cseh író, Milan Kundera még a 60-as évek végén Csehszlovákiában írt, de már francia nyelven, 1973-ban megjelent regényének címéül választotta. A 30-as és 40-es évek Prágájában játszódó, hol barokkosan zsúfolt, hol szürrealisztikusan látomásos, ám mégis realisztikus, széles ívű társadalmi és emberi tablót felrajzoló regényében az író szarkasztikus

„A regény nem a valóságot vizsgálja, hanem a létet. A lét pedig nem az, ami megtörtént, a lét az emberi lehetőségek birodalma, mindaz, amivé az ember válhat, amire képes. A regényírók, amikor új és új emberi lehetőségeket tárnak fel, a lét térképét rajzolják meg… A regényíró nem történész, nem próféta: a lét kutatója” - vallja Milan Kundera (1929-2023) Jeruzsálem-, Herder- és Franz Kafka-díjas, világhírű cseh író A regény művészete című, 1

Kisvárosi szálloda a normandiai tengerparton. Chantal a szerelmét, Jean-Marcot várja a víkendjükre. Amikor a férfi megérkezik, szomorúan csak annyit mond neki: „Többé nem fordulnak utánam a férfiak.” Később azonban titokzatos levélkét talál párizsi otthonuk postaládájában: „A sarkában vagyok, mint egy spion: maga szép, nagyon szép.” Majd újabb és újabb szerelmes leveleket kap rejtélyes imádójától, s az idősödő nő kivirul, szinte minden szembejövő f

Két fiatalember botlik egymásba hajnaltájt egy franciaországi kastélyszálló parkjában. Egyikük a tizennyolcadik század szülötte, s épp egy libertinus szerelmi románc nem mindennapi tapasztalatától megrészegülve keresi a hintóját, amellyel hazatérhet. Másikuk a huszadik század végéről való, s egy rovartani konferencián vetette be hódítási képességeit. Mindketten égnek a közlésvágytól, hogy elmesélhessék egymásnak erotikus kalandjukat. A kizökkent idő, de

Tomá¹, a jó nevű sebész nagy szoknyabolond, igazi nőfaló, aki úgy váltogatja szeretőit, mint más a fehérneműjét. Ám egy szép napon beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. A Don Juan-i, gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem hajlandó lemondani, nagy fájdalmat okozva ezzel az egyetlen valóban szeretett lénynek. Mindehhez háttérül az 1968-as prágai tavasz eseményei, majd drámája, az orosz invázió, az első napok euforik

Öregedő párizsi férfiak róják a Luxemburg-kert gyalogútjait, fiatal lányok kivillanó köldökét vizslatják, miközben a nők ringó fara mégis vágykeltőbbnek bizonyul számukra. Egyikük rákbetegnek hazudja magát és koktélpartira invitálja a többieket. Másikuk pakisztáninak adja ki magát és kitalált nyelven csábítja a portugál szobalányt. Sztálin munkatársai a vécében toporzékolnak, csak ott merik kimondani, amit vezérük jelenlétében kénytelenek elfojtani -

Öregedő párizsi férfiak róják a Luxemburg-kert gyalogútjait, fiatal lányok kivillanó köldökét vizslatják, miközben a nők ringó fara mégis vágykeltőbbnek bizonyul számukra. Egyikük rákbetegnek hazudja magát és koktélpartira invitálja a többieket. Másikuk pakisztáninak adja ki magát és kitalált nyelven csábítja a portugál szobalányt. Sztálin munkatársai a vécében toporzékolnak, csak ott merik kimondani, amit vezérük jelenlétében kénytelenek elfojtani -

Végérvényesen kivágta a biztosítékot a Szovjetunió cseh helytartóinál, amikor a száműzetésben élő szerző regénye 1979-ben francia nyelven, majd nem sokkal később angolul is megjelent. A nevetés és felejtés könyve nem a szokatlan szerkezete, vagy a képzelet és a valóság - itt-ott a mágikus realizmust idéző - kevercse miatt bosszantotta fel a pártapparátust. Sokkal inkább az egykori Csehország elvesztésének sajátosan elbeszélt krónikája fájt nekik, különö

"Mikor egyik művész a másikról nyilatkozik, mindenkor önmagáról is beszél (közvetve, utalásosan), csakis ez ad súlyt értékítéletének" - írja Milan Kundera 2009-ben a 80. születésnapjára megjelentetett esszéfüzérében, s ez alól ő maga sem kivétel. Mikor meghatározó, esetenként sorsdöntő találkozásait veszi számba az irodalom (Rabelais, Dosztojevszkij, Broch, Céline, Márquez, Fuentes, Anatole France, a francia szürrealisták, Malaparte), a képzőművészet (B

Tomá¹, a jó nevű sebész nagy szoknyabolond, igazi nőfaló, aki úgy váltogatja szeretőit, mint más a fehérneműjét. Ám egy szép napon beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. A Don Juan-i, gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem hajlandó lemondani, nagy fájdalmat okozva ezzel az egyetlen valóban szeretett lénynek. Mindehhez háttérül az 1968-as prágai tavasz eseményei, majd drámája, az orosz invázió, az első napok euforik

Két fiatalember botlik egymásba hajnaltájt egy franciaországi kastélyszálló parkjában. Egyikük a tizennyolcadik század szülötte, s épp egy libertinus szerelmi románc nem mindennapi tapasztalatától megrészegülve keresi a hintóját, amellyel hazatérhet. Másikuk a huszadik század végéről való, s egy rovartani konferencián vetette be hódítási képességeit. Mindketten égnek a közlésvágytól, hogy elmesélhessék egymásnak erotikus kalandjukat. A kizökkent idő, de

"Mikor a kommunizmus szedte a sátorfáját Európából", a párizsi repülőtéren összetalálkozik a cseh Irena és Josef. Az utóbbi húsz évet mindketten szülőföldjüktől távol töltötték, emigrációban. A most a negyvenes éveiben járó nő Franciaországban, az ötvenes éveit taposó férfi Dániában telepedett le, s hogy Csehország felszabadult az elnyomás alól, egykori hazájukba tartanak látogatóba. Szabadnak érzik magukat, ám a múlt árnyai, az otthon maradt csal

Végérvényesen kivágta a biztosítékot a Szovjetunió cseh helytartóinál, amikor a száműzetésben élő szerző regénye 1979-ben francia nyelven, majd nem sokkal később angolul is megjelent. A nevetés és felejtés könyve nem a szokatlan szerkezete, vagy a képzelet és a valóság - itt-ott a mágikus realizmust idéző - kevercse miatt bosszantotta fel a pártapparátust. Sokkal inkább az egykori Csehország elvesztésének sajátosan elbeszélt krónikája fájt nekik, különö

Egy reggel, tanítás előtt egy "embertelennek, közönségesnek és szadistának" mutatkozó iskolaigazgató azzal adja a világ és önmaga tudtára belső meghasonlottságát, hogy a még üres osztályteremben női nemi szervet szimbolizáló rombuszt rajzol a táblára. Némi habozás után egyenlőségjelet biggyeszt mellé, és az egyenlet másik oldalára odaírja: "igazgató." Az iskola felbolydul, vizsgálóbizottság alakul, mindenki a tettest keresi. Ahogy ilyenkor lenni szokott, az

„Amikor hazámra rászakadt a nyomasztó orosz irracionalitás, ösztönös késztetést éreztem, hogy bőségesen merítsek a Nyugat újkorának szelleméből. És úgy találtam, hogy az sehol sincs olyan töményen sűrítve, mint az értelem, humor és fantázia karneváljában, a Mindenmindegy Jakab meg a gazdájá-ban. Hogy minél tovább Jakab és a gazdája társaságában maradhassak, képzeletemben egyre-másra úgy jelentek meg, mint saját színdarabom figurái. Személyes vigaszu

Az élet máshol van - ma már szállóige a rimbaud-i sor, s ebben nem kis szerepe van, hogy a világhírű cseh író, Milan Kundera még a 60-as évek végén Csehszlovákiában írt, de már francia nyelven, 1973-ban megjelent regényének címéül választotta. A 30-as és 40-es évek Prágájában játszódó, hol barokkosan zsúfolt, hol szürrealisztikusan látomásos, ám mégis realisztikus, széles ívű társadalmi és emberi tablót felrajzoló regényében az író szarkasztikus

"Mikor egyik művész a másikról nyilatkozik, mindenkor önmagáról is beszél (közvetve, utalásosan), csakis ez ad súlyt értékítéletének" - írja Milan Kundera 2009-ben a 80. születésnapjára megjelentetett esszéfüzérében, s ez alól ő maga sem kivétel. Mikor meghatározó, esetenként sorsdöntő találkozásait veszi számba az irodalom (Rabelais, Dosztojevszkij, Broch, Céline, Márquez, Fuentes, Anatole France, a francia szürrealisták, Malaparte), a képzőművészet (B