Janikovszky Éva Egyéb könyvek

Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintett

`Zwillinge sehen sich immer sehr ähnlich. Das weiß jeder, der schon einmal Dackel gesehen hat. Und Dackenzwillinge? Dackenzwillinge sehen so ähnlich, dass man sich eigentlich nur einen Dackel zu denken brauch. Der andere sieht ganz genauso aus.`

Dans le jardin, la lavande, ça pousse comme de l'herbe. Son parfum emplit toute la maisonnette oů vivent tata Barbara, tonton Balthazar et les teckels jumeaux. Ici tout fleure bon la lavande, surtout les teckels qui jouent ŕ cache-cache et gambadent dans les champs de lavande. Tata Barbara les laisse faire, car elle aime les teckels encore plus que sa lavande et Basile et Barnabe plus que tous les autres teckels. Il faut dire qu'elle n'a que ces deux-lŕ.

"De szép ez az élet!" E megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt.Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjaskorúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul.Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol m

A 7. b., azaz a HÉT BŐR részesül abban a „megtiszteltetésben”, hogy az iskola tatarozásának végeztéig vendégeskedhet néhány hétig a kertvárosi iskolában. Hát nem kiderül, hogy iskolába – persze a sajátjukba – járni egész jó dolog? Élményeiket a rajnaplóban fogják rögzíteni, ez a HÉT BŐR rajvállalkozása. Meg az is, hogy segítenek a kissrácoknak és az egyedülálló öregeknek. Ja, hogy a kissrácok cseppet sem szorulnak segítségre, és Vilma néni is k

Mosolyogni tessék!Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írá

"Az én nevemről a kedves olvasónak, ha egyáltalán valami, hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett. Ezt a kö

"De szép ez az élet!" E megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt.Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjaskorúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul.Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol m

A Te ezt még úgysem érted... című elbeszélésciklus eredetileg a Kincskereső folyóiratban jelent meg 1990-ben, Réber László rajzaival. Janikovszky Éva szinte az eseményekkel egy időben tett kísérletet arra, hogy érthetőbbé tegye a rendszerváltást követő zavaros időszakot. Egy felnőttek felfordult világát kívülről szemlélő-értelmező kamasz elbeszélő, Dorka sorra kérdőjelezi meg mindazt, amit maga körül lát, és magyarázatot vár. Ezzel akaratlanul is felh

"Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek." Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.

"Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs az álmaihoz? Burián Ágnes, a vékony, szőke csillaghegyi kislány az első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül a szülei elől, szakít a szerelmével. A könyv örökérvényű kérdéseket vet fel útkeresésről, magunkra találásról - és persze kicsit szerelemről is. A

Ketten várakoznak az autóbusz-megállóban. Bill Danilovics MacKonov – tiszteljük teljes nevén – űrhajós és feltaláló, a jövendő hőse, és Fehér Szarvas Fia, aki nevével ellentétben kislány, mégpedig vérbeli indián. Királylányhaját befőttesgumival fogja össze, és egy icipicit tud varázsolni. Amíg ott ácsorognak az autóbuszra várva, elered az eső. És ők ketten a zuhogó esőben beszélgetni kezdenek. Egy találmányról, ami olyan, mint az esernyő, de oldala

Thirty years have passed since Éva Janikovszky wrote Az úgy volt… The coin-operated phone-box in the street is no longer an excuse for a thirteen-year-old boy to slip out of his apartment. The international scouting movement has taken the place of Hungary’s "pioneer" movement. At the 1933 Boy Scout World Jamboree in Hungary Lord Baden-Powell announced, "I want to see men of all countries at peace with each other. You are the future men of your countries, so be friends!" and urged the boys

Mosolyogni tessék!Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írá

Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általában tudom, hogy mi újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi." Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy "semmiszerű" választ ad, pedig, mint tudjuk, a kamasszal mindig történik valami. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, aki

„Früher, als ich klein und klug und lieb und schön war, wussten alle ganz genau, nach wem ich gerate… Seitdem ich groß bin und frech und troddelig und gedankenlos, sitzen sie da, und seufzen: Von wem hat er das bloß?“ So beklagt sich der zum Teenager heranwachsende Held von Éva Janikovszky beim Leser, wenn dieser selbst im Teenageralter ist, kann sich köstlich über die in und auswendig bekannten Wörter amüsieren. Sollte der Leser etwas reifer sein, kann er mit Vergnügen feststel

"Az én nevemről a kedves olvasónak, ha egyáltalán valami, hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.) De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett. Ezt a könyv

"Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni...Amióta nagy vagyok...sokszor nem tudom, hogy mitfeleljek...És ha majd én leszek felnőtt, úgy fogok kérdezni a gyerekektől, hogy sose kelljen rájukszólnom, felelj szépen, ha kérdeznek"

"Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs az álmaihoz? Burián Ágnes, a vékony, szőke csillaghegyi kislány az első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül a szülei elől, szakít a szerelmével. A könyv örökérvényű kérdéseket vet fel útkeresésről, magunkra találásról - és persze kicsit szerelemről is. A C

„Én tudtam, hogy borzasztó nehéz elképzelni, hogy minden felnőtt gyerek volt egyszer, de szerencsére eszembe jutott, hogy fénykép is van róla a fiókban.” S ha még sincs…Janikovszky Éva könyveinek témái, hangja és humora szerte a világon értő olvasókra talált, nem véletlen, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le, és mindenütt sikert arattak.