Antikvárium - használt könyvek

Kaiser László költő, író, szerkesztő, végzettsége szerint tanár és dramaturg. Dolgozott könyvtárban, színházban, tevékenykedett szinkronlektorként. Versei, prózai írásai, esszéi, tanulmányai, interjúi, életinterjúi jelentek meg. Közel húsz esztendeje az általa alapított Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője. Egy 1953-ban született tollforgató férfiú gondolt egyet, s tucatnyi novelláját rántotta össze új kötetében. Szépen haladva a fenséges

Johannes expedíciót szervezett, s befogott körülbelül kétszáz drótszamarat Anatóliában. Népes karavánnal szállította haza a kártevőnek kikiáltott állatokat, melyeket mindenütt megcsodáltak, bármerre is ment Bicikliarus gördülő cirkusza. Itthon nagy földterületet vásárolt a pannon rónán, bekeríttette a kor szokásaitól eltérően, s megkezdte a drótszamártenyésztést. Hamar híre ment, hogy az Alföld közepén gördülő állatok legelésznek. Így tódul Szil

Ezek az írások (egy részük a "rendszerváltozás" idején, egy másik részük most, a félévszázados jubileum alkalmával született) egyszerre örökítik meg személyes élményeimet és történelmi tapasztalataimat - a történelem tanulságait. Az első, az Irodalmunk szabadságharca - 1956 című még 1989 októberében jelent meg füzet formájában, arra a napra, amidőn először lehetett nyilvánosan megünnepelni a magyar forradalom évfordulóját (a harmincharmadikat). A töb

Modern költőhöz illő szakszerűséggel és pontossággal, nevükön nevezve teszi a versbe a világ tárgyait, lényeit, s rajzolja oda, olykor csak egy-egy vonással, segítségül híva a tudományt is, a mindenséget. Képei érzékletesek, anyagszerűek. (Lator László)A versek abszolút lírai természetességét csodálom, szerzőjük otthonosságát akár a kötött, akár a szabados zenei sorokban. Végképp elhallgathatatlan, hogy filozofikus költőről van szó, aki érzéki buro

A napijegyes horgász mindössze néhány röpke órára szerzi meg a jogot, hogy megkísértse a halfogás szerencséjét a holtágban. A holtágban, amely el van zárva az élő víztől, és a sodró ár halaitól. Ez is víz, halak laknak benne, mégis valami más... Az emberi társadalom is olyan, mint egy nagy folyam. Elfér benne a sodró ár, és a sekélyes holtág, melyben lassan csordogál, vagy éppen álldogál a víz. A szerencsés embert halászati joggal a zsebében, egyenesen a

Kaiser László verseinek egymásutániságából egy lelkiismeret-ébresztő kérdés fogalmazódik meg, amelyet már Babits Mihály felvetett: Arra fogsz gondolni árván, / ez a sok szépség mind mire való? A különbség az, hogy korunk költőjének csak emlékeiben és vágyaiban bukkan fel a szépség, inkább veszteségeit, csalódásait köti csokorba. Isten kéne, remény, szeretet, könyv satöbbi, satöbbi írja Kaiser László, a valóságban azonban ágyúlövéseket és menekül

Ezzel a misztikus realista történelmi regénnyel, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára írtam, nemcsak betartottam Horatius intelmeit, hogy kilenc évig érleljük a művet, de túl is teljesítettem azokat: a Magyar Orlando éppen tíz évet várt a megjelenésre. Sumonyi Zoltán huszonhat évig nem mondtam senkinek. Hogy a forradalom után, de már talán három évvel is a forradalom leverése után, egy éjszaka elvitték az én ártatlan fiamat, s

Tízéves koromban, a Ceglédi Államilag Engedélyezett Zeneiskola növendékeként létrehoztam egy ötfelvonásos zenedrámát. A tenger - ez volt a címe. Megmutattam a zenetanáromnak az opust. Átfutotta, majd ennyit mondott: - Fiam, ahelyett, hogy többet gyakoroltál volna, példamutató szorgalommal összelopkodtad a legismertebb slágermelódiákat. Ám a szövege ennek a micsodának egészen tűrhető. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten jó. Azt hiszem, ekkor dőlt

Vannak költők, akik végtelenül bonyolult és egyre inkább széteső világunkat tovább bomlasztják. Nem mondatokat, gondolatokat, érzelmeket vetnek papírra, csak indulatfoszlányokat, képtöredékeket, agyonkínzott nyelvtörmeléket. Szigeti Lajosban még él a költészet szakrális hivatása. Összefoglalni a bomladozót, felülemelkedni a megtévesztő látszat köznapiságán és kimondani a dolgok mögött rejlő kimondhatatlant. Őrizve a hagyományt, a múlt halhatatlan érték

Nyomtatásban először hetven évvel ezelőtt, 1954. július 11-én láthattam Baranyi-opust a területileg illetékes napilap: a Pest megyei Népújság hasábjain. Nem vers volt, sóhajtásnyi glossza csupán. Üröm volt a mérhetetlen örömben, hogy Baranyainak szedték a nevemet. Azóta többféle műfajban bizonygatom, hogy Baranyi vagyok. Egyszerien és megismételhetetlenül. Jelen jubileumi kiadvány nem irodalomtudósok munkásságomat értékelő tanulmányait sorakoztatja fel els

Az író nyolcadik könyve 24 novellát tartalmaz. Ember és világ ezekben némelykor „csak” távol van egymástól, némelykor szemben áll egymással. A jók egyre tehetetlenebbek, a gonoszak között egyre több a gyerek. Az író építeni kezdi alteregóját...

A korábban verseskötettel jelentkező szerző a két ciklusba szerkesztett 31 rövid elbeszélésében és a harmadik ciklus 23 "forgácsában" korunk emberének szokványos és mégis rendkívüli élethelyzetét jeleníti meg meditatív módon közeledve múltunk és közelmúltunk ellentmondásos időszakához.

Simon Erika kérdéseire költők, muzsikusok, tudósok, teológiai tanárok, püspökök válaszolnak. Huszonnégy közismert személyiség a kötet négy tételében. (Adamik Tamás, Beer Miklós, Bíró László, Csukás István, Czigány György, Érdi Tamás, Gémesi György, Hámori József, Hardi Titusz, Kerék Imre, Kocsis Zoltán, Lebó Ferenc, Lezsák Sándor, Medveczky Ádám, Pitti Katalin, Ritoók Zsigmond, Sajgó Szabolcs, Sarbak Gábor, Szörényi László, Szvorák Katalin, Tarl

Az elmúlt másfél évtizedben kérésre vagy belső ösztökélésre számos író, költő portréját, köszöntését, búcsúztatását rögzítettem. Örömmel vagy éppen szomorúsággal, ha eltávozottról szóltam: de mindenképpen fejet hajtva a teljesítmény és a tartás előtt. Ezek az írások folyóiratokban, lapokban szétszórva jelentek meg, most egységesen és kötetben szeretném felmutatni a hozzám közel álló őrzőket: Németh László, Szabó Lőrinc, G. Szabó Lőr

A neves irodalomtörténész új könyvében a Márai-életműből elsősorban azokat a ma is aktuális írásokat vizsgálja és elemzi, amelyek a korabeli Európa hagyományos értékrendjét fenyegető végzetes veszélyről szólnak.

Hány élet volt ez, s hányféle világban? Így kezdte első verseskönyvének egyik szonettjét Keres Emil annakidején. A kérdést felteszi önmagának most is, amikor válogatott kötettel rukkol ki. És mindenki megkapja a választ, aki elolvassa a kötet lírai darabjait. Mert a Kossuth-díjas színművész, a versmondás élő klasszikusa újra csak mindenkinek mondja el Karinthy receptjeszerint azt, amit nem mondhat el senkinek. Tehát vérbeli költőként áll elénk ezúttal is. L

Almássy Katinka olyan érzelemkifejező lendülettel és határozott gondolatisággal írt és ír verseket, zenei témájú írásokat, hogy irodalmi szerkesztőnek bűn lett volna nem észrevenni. Nekem azért is kötelességem volt mindez, mert mindketten a negyvenhármas nemzedékhez tartozunk, amelyik a huszonkilences és harminchetes generációk után helyet kér az irodalmi térképen: Almássy Katinka Balatonföldvárról! (A kötetet 36 illusztráció díszíti: Prudzik József, Werne