Tamási Áron az önálló erdélyi magyar irodalom megteremtését rendkívül fontosnak tartotta, és munkásságával jelentős mértékben hozzá is járult ehhez a célhoz. Úgy érezte, hogy nemcsak neki, de minden értelmiséginek, akinek „idevaló földből gyúrta Isten a szívét”, ezt a nemes célt kell elsődleges küldetésének tekintenie. Egy helyen Erdélyt egy hatalmas, szomorú fenyőhöz hasonlította, amely „csodát cselekszik a viharban”. Azt vallotta, hogy a földet
