Dániel András Egyéb könyvek

KOOPERATÍV TÁRSASJÁTÉK IZGŐ-MOZGÓ GYEREKEKNEK! Az elhagyatott réten zuhog az eső, és már kezd befolyni a kuflik kupacába... Segítsetek nekik! Járjátok el együtt az esőűző táncot, hogy végre kisüssön a nap, és felszárítsa a tócsákat. Ehhez nincs szükségetek másra, csak jó memóriára, no meg persze táncos kezekre-lábakra. Ugyanis meg kell találnotok az esőtánc egyes darabkáit, hogy összerakjátok a koreográfiát, és eljárjátok a táncot! Garantált a neve

Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova...Ők tehát a kuflik, akik a könyv első meséjében letelepednek egy elhagyatott réten, egy se nem túl kemény, se nem túl puha, éppen megfelelő kupacban. Szeretnek például hempergőzni és fu

A kuflizást nem lehet elég korán kezdeni! Most a legkisebbeket hívogatjuk az elhagyatott rétre. Lessétek meg Fityirccel a felhő furcsa formáit!     Már megjelent: Pofánka és a szőrmöncök

Azt hihetnénk, hogy télen igazán unalmas az elhagyatott rét, a kuflik szomorúan gubbasztanak a kufliüregeikben meleg teát hörpölgetve Nem! Titusz és Pofánka kalandra éhesen felkerekednek, hogy jóbogyót szerezzenek a rét egy eldugott zugában. Ám a behavazott réten nem egyszerű hazatalálni. Minden hókupac alatt valami más rejtőzik! Arról nem is beszélve, hogy a tavasz beköszöntével milyen furcsa látogató érkezik a kuflikupachoz. A szőrös kis állatot Pofánka rögt

Nahát! Ki hitte volna, hogy a kuflik elhagyják a kupacukat, és tengerre szállnak? Vajon tényleg elindulnak, végigplocskolják a rét pocsolyáit, hogy a tengeren megküzdjenek a természettel és más tengeri kalandorokkal? Te el tudod képzelni a kuflikat egy igazi tengeri csatában?Na ugye, hogy mindenütt jó, de a legjobb egy kuflikupacon henyélni! Az egyetlen bökkenő, ha a végtelen heverészés közben egyre szutykosabb lesz a kupac. Talán itt volna az idő, hogy egy kicsit kitak

Emlékeztek még a hét kuflira, Zödönre, Bélabára, Hildára, Tituszra, Valérra, Pofánkára, no meg Fityircre? Az elhagyatott réten laknak hét kis üregben a kuflikupacban, és egész nap hempergőznek, bukfenceznek és heverésznek. A kuflik visszatértek! Hatalmas eső szakadt a nyakukba, elárasztotta a rétet, és ők mindenféle fura alkalmatosságon csónakáznak a tóvá vált réten. Vajon sikerül visszajutniuk a kupacba? A második történetben a Bújócskázás Világnapját

Különleges vendég érkezik a kuflikhoz: a vándorkaktusz, aki bejárta az egész világot. Nagyon sok szép helyen megfordult már, mégis nagy élmény neki, amikor új barátai, a kuflik körbevezetik az Elhagyatott Réten, és megmutogatják neki a kedvenc helyeiket. Amikor a kaktusz bejelenti, hogy továbbáll, a kuflik nagyszabású búcsúestet rendeznek neki. Nagyban folyik az ünneplés, amikor váratlanul kiderül, hogy nem csak kedves vendégüktől kell elbúcsúzniuk...

KOOPERATÍV TÁRSASJÁTÉK IZGŐ-MOZGÓ GYEREKEKNEK! Az elhagyatott réten zuhog az eső, és már kezd befolyni a kuflik kupacába... Segítsetek nekik! Járjátok el együtt az esőűző táncot, hogy végre kisüssön a nap, és felszárítsa a tócsákat. Ehhez nincs szükségetek másra, csak jó memóriára, no meg persze táncos kezekre-lábakra. Ugyanis meg kell találnotok az esőtánc egyes darabkáit, hogy összerakjátok a koreográfiát, és eljárjátok a táncot! Garantált a neve

Az elhagyatott réten mindig hét ágra süt a nap és halmokban áll a vadmarcipán... NEM! A kuflik élete sem könnyű! Időnként például olyan vakítóan ragyog a telihold, hogy Fityirc és Valér nem tud aludni tőle. Nincs más hátra: le kell kapcsolniuk a Holdat. De hogyan lehetne eljutni a Holdba, ha a kuflinál éppen nincsen zsebrakéta? És ha ez nem lenne elég, egy békés, szundikálós délutánon Hilda és Bélabá véletlenül az egész rétet a feje tetejére állítják.

Őskölök bátor. Mamut gyapjas. Sztori NAGY! Humorral átitatott, csupa szív képeskönyv Pöttről, az őskori gyerekről, egy mamutról és egy ősrégi értékről: a barátságról. Dániel András író-illusztrátor fordítóként remekel – őskölök nyelvet ölt. A gyerekszáj már az őskorban is mosolyogtató furaságait Pött történeteiben élvezhetjük. Az Ez Pött (az őskölök) egy három részes könyvsorozat első kötete. A szerzőről David Elliott eredetileg opera

Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova...Ők tehát a kuflik, akik a könyv első meséjében letelepednek egy elhagyatott réten, egy se nem túl kemény, se nem túl puha, éppen megfelelő kupacban. Szeretnek például hempergőzni és fu

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én fejemben időnként elég nagy a jövés-menés! Különös alakok lökdösődnek meg kerülgetik egymást odabent, mint hétköznap délután a járókelők egy forgalmas városi utcán. Időnként megtörténik, hogy csak úgy, firkálás közben kisétál valamelyikük egy papírdarabra – mondjuk amikor telefonálok, gondolkozom, bambulok, vagy olyasmire kéne figyelnem, ami untat egy kicsit. Csakhogy, mint te is tudod, a firkák többnyire a papírko

Biztosan sokan vannak köztetek, akik már régóta szeretnének egy jót kirándulni a kuflik társaságában. Nos, ebből a könyvből végre mindenki számára kiderül, hogy érdemes-e ilyesmiről álmodoznia. Annyit elárulhatunk, hogy egy nagy hátizsák meg egy jókora adag türelem mindenképpen kell hozzá! Rendkívül kellemetlen, ha valaki éppen akkor veszíti el a sálját, amikor hideg van odakint. Zödönnel bizony ez történik, még szerencse, hogy a barátai Hildával az éle

Ha Ön – még sosem fogott halat (bár nem is akart), – nem tudja, mi az a gyurmász nejlonikusz, – nem látott (és nem is kóstolt) furacsokit, – sejtelme sincs, mitől kockás a kockás ing, – hírét sem hallotta unalmas szombat délelőttöknek, – mindeddig nem értesült az erdei pingvinek létezéséről, – rég nem táncolt tóparton, – és nem hitte volna, hogy egyszer ennyire elege lesz mindenből… …úgy (ha ránk hallgat) elolvassa ezt a k

Emlékeztek még a hét kuflira, Zödönre, Bélabára, Hildára, Tituszra, Valérra, Pofánkára, no meg Fityircre? Az elhagyatott réten laknak hét kis üregben a kuflikupacban, és egész nap hempergőznek, bukfenceznek és heverésznek. A kuflik visszatértek! Hatalmas eső szakadt a nyakukba, elárasztotta a rétet, és ők mindenféle fura alkalmatosságon csónakáznak a tóvá vált réten. Vajon sikerül visszajutniuk a kupacba? A második történetben a Bújócskázás Világnapját

Azt hihetnénk, hogy télen igazán unalmas az elhagyatott rét, a kuflik szomorúan gubbasztanak a kufliüregeikben meleg teát hörpölgetve Nem! Titusz és Pofánka kalandra éhesen felkerekednek, hogy jóbogyót szerezzenek a rét egy eldugott zugában. Ám a behavazott réten nem egyszerű hazatalálni. Minden hókupac alatt valami más rejtőzik! Arról nem is beszélve, hogy a tavasz beköszöntével milyen furcsa látogató érkezik a kuflikupachoz. A szőrös kis állatot Pofánka rögt

Kicsibácsi és Kicsinéni egy dióban élnek. Egy kicsi dióban. Csak egy szem zabpehely, egy szem paradicsom, egy szem krumpli fér be a konyhájukba. Mert konyhájuk azért van! Meg egy kalitkájuk, amiben Imikém lakik, a bádognyúl. Ő a madaruk. Ha elfárad, vagy rossz napja van, egész nap hintázni van csak kedve. Olyankor Kicsibácsi és Kicsinéni löki. Aztán felteszi Kicsibácsi a semmitlátó szemüvegét, és ha kipihente magát, megiszik Kicsinénivel egy pohárkával a ke

„Volt egyszer egy könyv, abban egy öreg dió, a dióban pedig ott lakott Kicsinéni, Kicsibácsi, na meg Imikém, a felhúzhatós bádognyúl: a madaruk. Történt is velük mindenféle, e mindenféléket én meg beleírtam abba a könyvbe. Ott voltak mind együtt: ők és a kalandjaik. Én meg úgy gondoltam, hogy rendben, akkor hát megírtam róluk mindazt, amit lehet. De ők nem így gondolták. Tettek-vettek tovább, kóboroltak ismét a világban, miközben fél szemmel meg engem fig