Közéleti Publicisztika

„Talán ?jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne” –, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász "Talán jobb lenne, ha ezúttal egyedül jönne" -, mondta Dr Kutrucz Katalin, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató helyettese a telefonba. Legutóbbi látogatásomkor ugyanis egy barátomat is magammal vittem, aki jogász, és nálam jobban kiismeri magát a levéltárakban. Dr. Kutrucz akkor hűvös hivatalossággal viselkedett: kimért, személytelen és tárgyszerű volt. … Most azonban egészen más hangon beszélt - emberségesen és együtt érzőn. Ettől kissé ideges lettem. Nem sokkal korábban az egyik legkiválóbb magyar író is kikérte az édesapja aktáit - és az iratokból az a megdöbbentő tény derült ki, hogy az álnokság és a hitszegés a saját családját is megfertőzte. Az ÁVO… egyik legismertebb kutatója engem is figyelmeztetett, amikor a szüleim iratainak a megtekintését kérvényeztem, hogy "Pandora szelencéjét" akarom kinyitni. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy megtudjam az igazságot a szüleimről, és arról, hogy mi is történt valójában Budapesten a hidegháború régmúlt napjaiban, amikor a nővérem és én még gyermekek voltunk. A szüleim sok mindent elhallgattak a családunk történetében - jóllehet édesapám nagyra becsült újságíró volt a maga idejében, aki az 1956-os magyar forradalomról írott tudósításaiért díjakat kapott, és általános elismerésben volt része. "Ti már amerikaiak vagytok - mondogatta a Papa -, meg sem értenétek, milyen volt az élet a fasiszták és a kommunisták alatt." Kati Marton szülei a legjelentősebb amerikai hírügynökségek - az UPI és az AP - budapesti tudósítói voltak a 40-es évek végétől - azokban a sötét években, amikor a leggátlástalanabbul dühöngött az ÁVO terrorja, amikor rajtuk kívül már nem volt külföldi tudósító a külvilágtól egyre hermetikusabban elzárt Magyarországon. Tudósítottak Rajk és Mindszenty peréről - és igyekeztek igazat írni, fittyet hányva a hatóságoknak. Úgy viselkedtek "mintha…" - mintha normális dolog lett volna magyar létükre amerikai újságírónak lenni az ötvenes évek Magyarországán. Helyzetük kényes volt, és mondhatni eleve gyanús mindenki szemében - a hidegháború általános kémhisztériája idején nemcsak a magyar hatóságok, de az amerikaiak is kémet sejtettek bennük. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, és besúgókkal vette körül őket, mialatt a Marton házaspár szinte felszabadult könnyedséggel - valójában hihetetlen feszültségek közepette - élte a nyugati újságírók életét, ami a kor Magyarországán természetesen merő látszat lehetett csupán. A hatóságok lassan, de biztosan egyre szorosabbra húzták a hurkot körülöttük, de - ki tudja, miért? - egészen 1954-ig eltűrték a tevékenységüket. Akkor aztán letartóztatták előbb az apát, majd az édesanyát is - kislányaik pedig, a 9 éves Kati és három évvel idősebb nővére egyszerre kicsöppent az addigi védettségből, és egy ismeretlen családhoz került, mélységes szegénységbe. A család viszontagságos története az ÁVO börtönével, a szabadulással és az emigrációval azonban nem ér véget: a Marton család már évek óta Amerikában élt, hitük szerint teljes biztonságban, amikor ide is utánuk nyúlt a magyar titkosszolgálat keze…

Ezt a kötetet a véletlen szülte. Amikor 2008-ban a Hét évtized ízei című könyvem megjelent, egy e-mailt kaptam Csányi Vilmos barátomtól, amelyben kérte, hadd készítsen ő címlapot következő könyvemhez. Igen ám, de ezt már megígértem Réczey Zoli barátomnak, „Most pedig eljött az idő, hogy fejet hajtsak és köszönetet mondjak mind a hatvanhét barátomnak a lehetőségért, hogy ez a könyv létrejöhetett. Az ő önzetlen és szeretetteljes segítségük, nagyvonalú hozzáállásuk és bölcs tanácsaik kellettek ahhoz, hogy egy futó gondolatból kézzelfogható kötet szülessen.” – írja Alexander Brody könyve utószavában. A könyv 67 neves (Csányi Vilmos, Gyarmati Dezső, Zwack Péter) és kevésbé ismert személyiség vallomása a barátságról, életről, emberi kapcsolatokról.

Életút-interjú a politikus és poéta Szőcs Gézával. A dokumentumok, fotók, anekdoták, eseményleírások, politikusportrék együtteséből egy legendák hőseként ismert izgalmas alak életébe pillanthatunk bele. A könyvből azonban nemcsak egy öntörvényű emberrel ismerkedhetünk meg, hanem pótolhatatlan, egyben nagyon olvasmányos forrásanyaghoz jutunk az elmúlt mintegy negyed évszázad politikatörténetével kapcsolatban is, nemcsak Erdélyt, hanem azokat a folyamatokat illetően is, amelyek elvezettek Európa újjászületéséhez és egyesüléséhez. Szőcs Géza Erdélyben született bölcsész, újságíró, az egyetlen romániai szamizdat kiadvány, a nagyváradi Ellenpontok szerkesztője, aki Svájcba emigrál, majd Ceausescu bukása után hazatér Kolozsvárra, ahol az RMDSZ főtitkára, később alelnöke lesz. A Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány elnökségi tagja, neves díjak kitüntetettje. 1993-tól könyv- és lapkiadással foglalkozik, számos különböző műfajú kötet szerzője, írásait több nyelvre lefordították. "Írásai fontos dokumentumai az egységes európai politikai és szellemi terek létrejöttének." Európai Akadémia Díj 2009

A kötet, amit az olvasó most kezében tart, több funkciós. Egyrészt a szerző a rendszerváltozás és az elmúlt húsz év politikai folyamatai kapcsán elemez és mond ítéletet a különböző írásaiban. A „különböző”-ség egyben műfaji eltérést is jelent. Ez a kötet másik funkciója. Az, hogy látható legyen a különbség a tudomány eszköztárával írt tanulmány, a politika mediatizáltságát tükröző elemzés, és a média-politológia termékeként megjelent politikai publicisztika között. Ezeknek eltérő a nyelve, szótára, apparátusa és stílusa is. Az idegen kifejezésektől ódzkodó olvasó valószínűleg inkább a publicisztikai részt fogja kedvelni, míg a filosz beállítottságúak a tanulmányok és elemzések írásait olvassák majd örömmel. A kötet így szerkesztésében is próbál rávilágítani arra a kérdésre: hogyan, miért, miként esett csapdába a magyar demokrácia?

Izgalmas önéletírás vagy tipikus sorstörténet? Mindkettő egyszerre: a kívülálló szemével megírt belső utazás, amelynek állomásai az ismert televíziós korai éveinek fordulópontjait tárják elénk, tömören bemutatva a 20. század emberpróbáló viharait.Kisneufeld a múlt század harmincas éveiben született, a háború és az üldöztetés borzalmait kiskamaszként kell átélnie a negyvenes években, majd idős nagymamájával egyedül próbál boldogulni az ötvenes é Vitray Tamás, a magyar televíziózás legendás, sokak által tisztelt és szeretett személyisége olyan dolgokról mesél ebben a könyvében, amelyekről még sosem szólt. Merész és nagy belső fegyelmet igénylő munkát végez: végigjárja gyermekkora viszontagságos tájait, hogy sem magát, sem környezetét nem kímélő éleslátással összerakja múltja darabjait. Sajátos helyzetbe hozza magát: most ő a riporter és a riportalany is egy személyben. Ám – ahogyan tőle ezt a műsorain keresztül megszokhattuk – most sem elégszik meg egyszerű, unalomig ismert formával, egy szimpla önéletrajzi regénnyel vagy riportkönyvvel. Vitray Tamás saját magával, saját magáról is úgy beszél, ahogyan híres műsoraiban a beszélgetőtársaival, beszélgetőtársairól. Figyel. Reflektál. Összerak. Megért. Új összefüggéseket fedez fel. Egyetlen felesleges szava, kérdése sincs. Határozottan, egyértelműen peregnek a szavai. Vitray analízis helyett szintézist teremt, az értelem és érzelem, a drámai jelenlét szintézisét. Mert nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át ezt a gyerekkort, hanem az, miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele. S noha látszólag egyetlen szó sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám „kiképzésnek” joggal tartható, küzdelmes útról szól. A kezdetekről, a lehetőségekről, amelynek végén ott áll egy ember, aki (új) nevet szerez magának, s egy ország emlegeti őt így: „A Vitray”.

Kell-e tudnia egy magyarnak, mi az, hogy magyar - vagy ez a tudás megvalósul azzal, hogy ő: az, aki és az, ami. A könyv a magyar szellemi élet több tucat kiválóságának eszmefuttatásaival kíván hozzájárulni ahhoz, hogy kortársaink vagy utódaink közül valaki egyértelmű, világos, koherens, meggyőző, tömör és bölcs választ adhasson arra a kérdésre: melyek a magyarság fogalmát hajdan létrehozó s azt ma is hordozó értelmek és alakzatok, alapok, valóságok és szimbólumok, egyszerű és összetett rendezőelvek, tartalmak és formák, értékek és minőségek - s mindezt a változó idők tükrében értelmezve és ábrázolva. Mert ha nem tudjuk is pontosan, mi a magyar, azt tudjuk, mi volt.

Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és - remélem - szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországána Ez a kötet az 1960-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja. Minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Ebben a könyvben előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Az, hogy közben lezajlott egy rendszerváltozás, nem ok, még kevésbé „gyógyír a feledésre” (Katajev). Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

A könyv előszavából Azon a napon születtem, amikor a Titanic elsüllyedt. Apám, győri ügyvéd, szerette volna, ha jogi pályára lépek, de én kora ifjúságomtól újságíró akartam lenni. Mindenesetre megszereztem a jogi abszolutóriumot a római és a pécsi egyetem A Pulitzer-emlékdíjas, Aranytollas újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, A Hét című legendás tévémagazin volt főszerkesztője, 96 évesen megírta emlékiratait! A könyvben hosszú pályafutásának legfontosabb mozzanatait foglalja össze a Kennedy gyilkosságtól a vasfüggöny lebontásáig. Világesemények, melyeknek a magyar külpolitikai újságírás doyenje közvetlen tanúja, nem egy esetben részese is volt.

"Mikor e kötet megírására, az igazságtalanságok leleplezésére felkért a Kairosz Kiadó vezetője, nem is sejtettem, milyen területre tévedek. Napi szinten, újságcikkeket olvasva ismertem a kilakoltatások magyarországi helyzetét, tudtam, hogy a sorok mögött megbúvó emberi sorsok hol vétlen, de reméltem több esetben inkább személyes hibákat elkövetett áldozatok lesznek. Aztán elkezdődött a gyűjtés, telefonok megszámlálhatatlan sora, érintettek felkutatása és személyes találkozások hol sikeres, hol kudarcba fulladt időszaka. Ekkor éreztem először, hogy valami olyanba kezdtem, ami tán Karinthy szavaival jellemezhető leginkább: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."

Publicisztikák - Magyar Nemzet

A nép szava sokaknak több kilós kalapácsot jelenti. Mások az újságra gondolnak. A filozófus szerint pedig nem csak a szava, de maga a nép sem létezik. A mi időnk mai adásában beszélgessünk, kedves hallgatóim, a nép szaváról. Arról a hangról, amelyet, A nép szava sokaknak több kilós kalapácsot jelenti. Mások az újságra gondolnak. A filozófus szerint pedig nem csak a szava, de maga a nép sem létezik. "A mi időnk" mai adásában beszélgessünk, kedves hallgatóim, a nép szaváról. Arról a hangról, amelyet, ha nem hall meg, megérteni biztosan nem fog a politikai elit. Németh Miklós Attila vagyok. "A mi időnk" felelős szerkesztője. A mai adásban Kardos Gábor filozófussal beszélgetünk a nép szaváról.

Harmadik évezred sorozat

Erőszaktévő vagy szent? A szabadság és nyilvánosság elkötelezettje, vagy a nyugati civilizációnak készakarva kárt okozó „antiglobalista”? A köz egyszerű szolgája, vagy ellentmondást nem tűrő megalomán? Julian Assange, a nem a nyilvánosságnak szánt amerikai diplomáciai táviratokat és sok más dokumentumot közzétevő WikiLeaks alapítója legalábbis ellentmondásos személyiség, aki nem csak nagyüzemi indiszkréciójával osztotta meg élesen a világ közvéleményét. Azzal, hogy hónapok óta a hírek élén szerepelt, óhatatlanul önmagának is olyan nyilvánosságot vívott ki, amely elviselhetetlen teherként nehezedhet a világ nem egy kormányának dühét kiváltó médiapartizán vállára. A nyíltság koronázatlan királya CNN-beli szereplése alkalmával rosszul reagált a szervezetére vonatkozó kényelmetlen kérdésekre, több ízben kioktatta a riportert, miről szól a vele készített interjú, és amikor már nem bírta idegekkel, távozott a stúdióból. Személyisége és az ellene indult büntetőeljárás ma már legalább akkora érdeklődést vált ki, mint azok a nyílt titkok, amelyeket a WikiLeaks közzétett. PILLANTÁS A GLOBÁLIS BOTRÁNYHŐS VISELT DOLGAIRA.

Magyarország homorú valósága 2005-2009 Mottó: „Nem a tükör görbe, a valóság homorú." Négy év publicisztikai termését gyűjtötte kötetbe Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője. Közel kétszáz végjáték, glossza és karcolat, a koalíciós kormányzás utolsó éveinek minden kínja és tehetetlensége. A kötet klasszikus értelemben vett publicisztikai gyűjtemény, kortörténeti látlelet kronológiába szedve, emberi-társadalmi közéletrajz, kis magyar (politikai) pornográfia. A szerző (hogy megkönnyítse az olvasást) kommentárokkal látta el korábbi írásait: ahol tévedett ott egy Kopp!, ahol igaza volt, ott egy Hopp! áll felkiáltójellel (és megjegyzésekkel). A kötetet gazdag névjegyzék egészíti ki, ami megkönnyíti a tájékozódást. A könyv előszavát Lánczi András filozófus jegyzi, többek között emígyen: „Több ok is van, ami miatt érdemes újraolvasni Borókai jegyzeteit. Először is azért, mert mindig fontos dolgokról írt, így egy sorba állítva, egymást erősítik föl a szövegek. Kirajzolódik egy értelmezés, elsősorban a közelmúlt politikai történéseiről, amely lehetséges értelmezését adja annak a helyzetnek, amiben élünk...Másodszor, látszik, hogy a szerző szövegei megírásának első pillanatában is igyekezett kiemelni a tárgyalt ügyet a puszta tényszerűségből, így belecsempészett olyan mondanivalót, amely az idővel nem vesztette el az érdekességét. Harmadszor, Borókai íráskészsége, talán rejtett szépírói vénája miatt is, kiállja az idő próbáját. Negyedszer, a posztmodern kor (brrr...) szinte mulatságosan rendeli egymás mellé az életben talán soha nem találkozó személyeket: Anettka és G. W. Bush egy kötetben.

Reklám. Média. Magyar. Eredeti. Hamis. Elad. Megszólít. Megkülönböztet. Felhív. Buzdít. Lehangol. Tájékoztat. Elgondolkodtat. Megmozgat. Ismeretlen. Ismert. Közeli. Távoli. Vágyott. Elérhető. Továbbítandó. Vicces. Drámai. Enyém. Má Reklám. Média. Magyar. Eredeti. Hamis. Elad. Megszólít. Megkülönböztet. Felhív. Buzdít. Lehangol. Tájékoztat. Elgondolkodtat. Megmozgat. Ismeretlen. Ismert. Közeli. Távoli. Vágyott. Elérhető. Továbbítandó. Vicces. Drámai. Enyém. Másoké. Megjegyezhető. Felejthető. Hirdet. Hirdetmény? Harmincnégy közéleti szereplő, reklám- és média szakember, hirdető, tudós véleménye a kortárs reklámról. Izgalmas szellemi vállalkozás mindazoknak, akiket érdekel, hová tart a kommunikációs iparág, és milyen szerepe van a reklámnak mindennapi életünkben. A kötet szerzői: Berényi Konrád, Bojár Gábor, Csepeli György, Csermely Ákos, Dessewffy Tibor, Fehér Katalin, Ferling József, Geszti Péter, Gulyás Emese, Halász Gyula, Hankiss Elemér, Hivatal Péter, Horváth Dávid, Horváth Lajos, Jakab György, Jakab Juli, Kaszás György, Kathi Attila, Lakatos Péter, Markovich Réka, Monspart Sarolta, Nagy Bálint, Papp-Váry Árpád, Pintér Róbert, Sarkady Ildikó, Sas István, Schmidt Mária, Somody Imre, Szabó Erik, Szabó György, Szalai Annamária, Szászkő László, Tamás Pál, Tímár János, Zsélyi Ferenc

Harmadik Évezred sorozat A kötetben olvasható írások 2009 nyarán jelentek meg a Magyar Hírlap hasábjain, a hasonló címmel meghirdetett vita keretében.

Milyen lemezek ezek? És miben különbözik az egyik oldaluk a másiktól? Hát nézzük csak. A lemez egyik oldalán például ez áll: (A feleség szövege este otthon.) „Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig áll Világos, tényszerű, pontos, elfogulatlan könyv a politikussá lett leggazdagabb olasz üzletemberről, a botránykrónikák főszereplőjéről. Berlusconi sok tekintetben a posztmodern társadalom megtestesítője, a tömegkommunikáció mestere, a fogyasztói társadalom hirdetője és terméke egyben. A szerző végigkíséri egész életpályáját: hogyan lesz az ambiciózus fiatalemberből a semmiről indulva, ügyessége, egyúttal a maffia, a titkosszolgálatok, a lekötelezett politikai támogatók révén Olaszország leggazdagabb üzletembere, majd - kényszerből - pártvezér, politikus, miniszterelnök, aki két évtizede uralja és megosztja az olasz közéletet. Berlusconi személye nem hagy közömbösen senkit. A populizmus megtestesítője, a média és a pénz uralta társadalmakban mintateremtő. Tévécsatornái révén széles választói támogatást tudott szerezni, nem csak azzal, ahogy a politikáról beszélt, hanem azzal is, hogy a politikáról nem beszélt, ahogy kétes értékű szórakoztatással és ködös ígéretekkel halmozta el az embereket. A politikus rendkívüli életének lenyűgözően sokoldalú összefoglalója több tanulsággal is szolgál. Nem véletlenül idézi a szerző az olasz elemzők figyelmeztetését: „Ami nálunk történt, megeshet másutt is.”