Bejelentkezés Regisztráció    


Hogyan válasszunk billentyűzetet?

Sajnos még mindig csak a tudományos-fantasztikus filmekben lehet élőszóban kommunikálni a számítógépekkel, így napjainkban is a billentyűzet és az egér a legfontosabb beviteli eszköz – és még várhatóan jó ideig az is marad. Különösen akkor fontos a lehető legjobb típus kiválasztása, ha sokat gépelünk, mert a munkához, feladathoz illő klaviatúrával rengeteg frusztrációtól kímélhetjük meg magunkat, ha pedig a testfelépítéshez (a kéz anatómiájához) inkább illő modellt választunk, azzal egészségünket óvhatjuk és munkabírásunkat tolhatjuk ki.


A drágább vagy márkásabb jobb?

Ezúttal becsapós a helyzet, sok igen márkás és drága billentyűzetet (és egeret is) másodvonalasként kategorizált gyártók állítanak elő. Érdemes tehát először a közepes árfekvésű ajánlatok között szétnézni, ott is számos jó vétellel találkozhatunk.

A leglényegesebb: a magyar kiosztás

A helyes magyar billentyűkiosztás.
Az IBM PC alapozta meg a standard angol nyelvű elrendezéssel legfontosabb beviteli eszközünk felosztását. Az alfanumerikus blokk (betűk és számok) foglalja el a főhelyet, felül az alkalmazásonként eltérő funkciójú F billentyűk, jobbra a szerkesztő- és üzemmód (PrintScn, Scroll Lock és Pause) gombok és azokon túl a numerikus blokk. Egyes funkciók mára jelentőségüket vesztették (pl. Scroll Lock), de a standard felosztás ma is ez.

Itthon természetesen magyar nyelvű billentyűzetket érdemes keresnünk, kivéve, ha a felhasználó kötődik az angol nyelvű munkához, például programozó. Annak ellenére, hogy azt várnánk, a boltokban csak magyar modellekkel találkozhatunk, elég gyakran futunk bele angol nyelvű tasztatúrákba. Speciális billentyűzetek (gamer, HTPC, videoszerkesztő stb.) esetében sokszor nem is készül magyar változat. A termékdobozok képein is gyakran csak az angol kiosztás látható, a gyártók és kereskedők utólag felragasztott matricával, vagy a doboz szélén jelölik a tasztatúra valódi nyelvét., érdemes először ezt ellenőriznünk.

A magyar kiosztású klaviatúrák közt sajnos léteznek „alternatív” megoldások, azaz a gyártók eléggé szabadon helyezhetik el a magyar ékezetes karaktereket, így a hosszú Í olykor elmarad a bal oldali Shift mellől (szerencsére kiváltható AltGr+J-vel, kapitális változata pedig az AltGr+I), a hosszú Ű pedig hol a Backspace-t, hol az Entert, esetleg a jobb oldali Shiftet rövidíti meg. Zavaró lehet az is, ha az Enter csak egy sort foglal el, így gyakran melléüthetünk.

Első körben tehát azt kell ellenőriznünk, magyar kiosztású-e a billentyűzet, és a problémás billentyűk ott vannak-e, ahol mi szeretjük.


Hova lett a kurzorblokk?

Kétoszlopos szerkesztőblokk.
A nyelv mellett tehát érdemes ügyelni arra, hogy a fontos gombok a megszokott helyükön legyenek. Gyakori hiba noteszgépek esetén, hogy a különféle extra funkciókat (pl. hangerő, világítás) vezérlő, rendszerint kék vagy narancs színű Fn váltó a mátrix jobb alsó sarkát sajátítja ki, holott az ősidők óta a mindennapi munkában fontos Ctrl helye. Beszéltünk már a kimaradni hajlamos hosszú Í-ről, amit Windows alatt könnyen elővarázsolhatunk, de más rendszereken (pl. Linux vagy Mac) esetleg nehezebben tudunk elővarázsolni.

Sarkalatos pont a kurzorblokk, melyre szövegszerkesztéskor minduntalan szükségünk van. Sok noteszgép és asztali készlet is átméretezve és/vagy lejjebb süllyesztve tartalmazza, ami nagyon zavaró lehet.

Leginkább talán a szerkesztőbillentyűk átrendezése zaklathatja fel a PC előtt ülőket. A hagyományosan két sorba foglalt Insert-Delete, Home-End, PageUp-PageDown blokkhoz évtizedes szokás köt sokakat, de a modern billentyűzeteken sokszor álló, két oszlopos blokkal találkozhatunk. Ezek elrendezése egyébként logikusabb, de célszerű olyan változatot keresni, ahol a gyakran használt Delete gomb ugyanúgy a blokk bal alsó, könnyen kitapintható sarkára esik. Még jobb, ha a mára gyakorlatilag feleslegessé vált Insert gombbal egybeolvadva dupla felületet nyer a Delete, így még csekélyebb a melléütés veszélye.


 
 1  2 3 4