HTC Hero

A HTC korábbi, egyébként tekintélyes számú PDA-telefonjait sokkal inkább a hozzáértőbb, profibb felhasználói kör ismerte. Az Android használatával ez talán megváltozhat, bár a Hero az ára alapján egyértelműen felső kategóriás termék.
A kialakítást tekintve az egész készülék műanyag, méghozzá nem is az a világverő minőségű. Korrekt anyagok ezek, de nem árasztják a különlegességet, luxust. A hátsó borítás teflonbevonattal rendelkezik, amely megvédi a kosztól, zsírtól a készüléket. A HTC Hero emellett nem követi az érintőképernyős mobiloknál megszokott formai tespedtséget. A gombok jobban a hüvelykujjhoz esnek, a trackball könnyebben elérhető, a mikrofon jobban a száj felé esik, bár ez valószínűleg színtiszta pszichológia, hiszen nem az a pár centiméter számít.

Bemutatkozik a Sense

A HTC komolyan átdolgozta az Android kezelőfelületét, amelynek eredménye a Sense lett. Utóbbi filozófiája, hogy mindent elérjünk egy-két gombnyomással, azaz képernyőérintéssel. Ennek megfelelően nincs is hagyományos értelemben vett főmenü, hanem egy nyitóképernyő, amit az utolsó "szögig" testre szabhatunk, illetve ahonnan kalandozhatunk jobbra-balra. A Hero újfajta menüje összesen hét, jobbra-balra ujjheggyel lapozható, görgethető felületből áll, amelyek mindegyike szabadon benépesíthető azzal, amivel csak akarjuk. Az ötlet remek, a megvalósítás grafikailag kiváló, de mindenképp azt igényli, hogy az ember hosszasan foglalkozzon vele.

A közösség mindenekfelett

Mivel a Sense létrehozásakor a HTC fejlesztőinek szeme előtt a közösségi tér lebegett, ezért a Heróban van Twitter-widget, a képeinket azonnal feltölthetjük a Flickrre, és ha bejelentkezünk a Facebookba, akkor az ott történtektől is azonnal értesítést kapunk. Érdekes, hogy külön, előre telepített Facebook-klienst nem kapunk, bár természetesen az Android Marketről többféle közül is válogathatunk.

Kijelző, kamera, aksi

Általános tudását nézve kevés kivetni valót találhatunk a Heróban. Az 528 megahertzes processzor elegendőnek tűnik, de a néha döcögős működés azt mutatja, hogy ez nem teljesen elég. A 3,2 hüvelykes, HVGA-kijelző szép, kontrasztos képet ad, de erős napsütésben itt is voltak problémák. A belső memória itt csekély ugyan, de microSD-vel bővíthető. A nyílás eléréséhez mindenképpen le kell vennünk a hátlapot, de az akkut már nem. Ha pedig már erőforrás: az 1350 mAh-s akku nem rossz, de egy ekkora képernyőhöz bizony kevés. Legalább 1500-as kellett volna ahhoz, hogy két napot nagy biztonsággal kibírjon a Hero, mert így épphogy csak. Ha pedig erősen nyúzzuk, még kevesebbet bír. Az összképhez képest a kamera kissé alacsony szintet hoz, pontosabban a lehető legminimálisabbat. A jó időben készült képekkel nagy baj nincs, de mivel nincs semmiféle fotófény, ezért a rosszabb fényviszonyok közti, vagy akár a beltéri fényképezést el lehet felejteni.

Összességében

Hibái ellenére is egy nagyon érdekes, egyedi telefon született a HTC Hero képében, aminek meg kell adni az időt, hogy hozzászokjon az ember. Éppen ezért a türelmetlenebb, az újtól kicsit tartó felhasználók tartózkodjanak tőle. Viszont azoknak, akik szeretnek felfedezni, kedvelik, hogy egy kezelőfelület részletesen testre szabható, illetve folyamatosan a Facebook–Twitter–Flickr szentháromságban élnek, nekik feltétlenül ajánlott.