HTC Desire

A Google Nexus One esetében unalmasnak ítéljük a külsőt, a Desire-nél ez annyiban módosult, hogy valamivel jobb, de így is bőven messze van a HTC Legend izgalmasságától. Az előlap ívessége eltűnt a kezelőszervek megváltoztatásával, az előlap alsó része kicsit zsúfoltabbá vált, viszont a Nexus One szürkéjénél mindenképpen jobb választás a ház színe.

Nem látszik meg rajta az ujjlenyomat

A készülék borítása egy speciális, a műanyag és a gumi közt lévő, nem ujjlenyomatgyűjtő felület. Tapintásra, fogásra nagyon kellemes, ám a hátlap és a kijelző egyaránt igen nehezen takarítható, kivéve, ha speciális, alkoholos kendővel kezdünk neki a folyamatnak. Az alapcsomag része egy 4 gigabájtos microSD-kártya, ám sajnos ez a hátlap alá és az akkumulátor mellé került, így nem megoldható az úgynevezett hot swap, azaz a kikapcsolás nélküli csere.

Fejlődés a Nexus One-hoz képest

Nem zsúfolták tele csatlakozókkal: felül a ki-, bekapcsoló és a 3,5 mm-es jack, alul a microUSB, bal oldalon a hangerőállító, jobb oldalon semmi, a hátlapon pedig a kamera található a vakuval. A trackballt felváltotta a trackpad, ami mellé lekerültek két oldalra a fizikai kezelőszervek. A Nexus One esetében sokan bajlódtak az érintőgombok (túl)érzékenységével - nos, itt ez a panasz nem merülhet fel.

Gyors működés

A kijelző 3,7 hüvelykes, 480×800 képpont felbontású és esetünkben AMOLED-panelről van szó, amelynek az ereje a Sense kezelőfelület miatt sokkal inkább megmutatkozik a Desire esetében, mint anno a Nexus One-nál. A Desire ugyanis már a HTC Androidra szabott, speciális kezelőfelületével, a Sense-szel érkezik. A Sense az 1 gigahertzes CPU-nak és a Nexus One-hoz képest több (512 helyett 576 MB) RAM-nak köszönhetően működése még könnyedebb, folyamatosabb, mint valaha. A hardveres különbségek közé tartozik még az is, hogy a Desire kétsávos 3G-modult kapott (HSDPA/WCDMA 900/1200), így egy utazás alkalmával például az Egyesült Államok területén marad az EDGE-hálózat, vagy egy hotspot használata.

Még gyorsabb internetezés

Ereje teljében van a készülék böngészője is, azonnal megtörténik az oldalak tördelése és a renderelés. Ha valamit közelebbről akarunk megnézni, akkor vagy kétujjas zoomolással (pinch zoom), vagy a kiválasztott részt dupla koppintásával oldhatjuk meg - mindkét módszer gyorsan, könnyen működik. A mobil támogatja a Flash-t, de sajnos nem jelenthetjük ki, hogy mindenhol, minden Flash tartalmat le tudunk játszani, meg tudunk jeleníteni. Vannak oldalak, ahol a beágyazott videók jól lejátszhatók, ám vannak, ahol nem; azt sajnos nem lehet megmondani, mitől függenek ezek a dolgok. A HTC Desire szép, rengeteget tud, és még annál is sokkal több kihozható belőle, ha valakinek van türelme, kitartása. Érdemes várni arra, hogy az Android megmutassa magát, amihez egy fogékony tulajdonos és a Sense igazán jó partner lehet.

Előny: HTC Sense, gyönyörű kijelző, 1 GHz CPU, Android 2.1
Hátrány: eldugott microSD, a Flash-támogatás bizonytalansága, még mindig épphogy átlagos kamera

Teljesítmény: 10/10
Felszereltség: 8/10
Ár/érték arány:9/10