A digitális korszakkal akaratlanul előtérbe került a felbontás kérdése, ma már boldog és boldogtalan is azzal foglalkozik, hogy a tévéje hány pixelt képes megjeleníteni, a kamerája milyen részletességgel tud videót rögzíteni. Az SD-korszakban ez senkit nem érdekelt, a gyártók a HD-tévék bemutatkozása után gondoskodtak róla, hogy az egyszeri felhasználót az is érdekelje, milyen részletességgel jelenjen meg a kijelzőn az adott videó vagy fotó. A „nagyfelbontású” tartalmak mindennél jobban elterjedtek, amik maximális kiélvezéséhez 720 és 1080 pixelsoros televíziók szükségesek.
A végeredményt már ismerjük: James Cameron Avatarja óta óriási népszerűségnek örvendenek a 3D-s mozik és filmek, a térbeli megjelenítés pedig az otthoni technológiát is maga alá hajtja – ma már a videojátékok, a fényképezőgépek, sőt az okostelefonok is csatába küldik a 3D-t, és akkor a tévékről, Blu-ray lejátszókról még nem is szóltunk. Az odáig rendben van, hogy mi magunk vásárolhatunk 3D-s tartalmakat, de vajon készíthetünk-e ilyet otthon? Nem is lenne rossz: térben megnézni a családi nyaralást, újra ott lenni a tengerparton, de karácsonykor, a fenyőfa felállításakor is jobb összehasonlítási alapunk lenne – csak betöltjük a videót, és az is látszik majd, mennyire volt ferde, merre dőlt a karácsonyfánk. Most három olyan kamerát mutatunk, ami képes 3D-felvételek készítésére, de persze nem szeretnénk senkit álltatni: ezek a kütyük egyáltalán nem olcsók még akkor sem, ha nem a legfrissebb modellekről van szó – ilyen kamerában tényleg akkor érdemes gondolkodni, ha már megvan a 3D-s tévénk, és az egész családnak jut hozzá szemüveg!
Újabb videokamerával jelentkezett a Sony, s bár a HDR-CX360VE árcédulája első blikkre meglepő lehet, azt már most szeretnénk leszögezni, hogy a készülékkel mindenképpen megéri foglalkozni. Az általa készített felvételek minősége kielégítő, legyen szó videókról vagy állóképekről, ráadásul extrákat is tartogat a felhasználója számára, így például a beépített GPS is érdekes lehet, ha szeretnénk tudni, hol csináltuk az évekkel ezelőtti családi filmjeinket.
A Samsung új HMX-W200 típusú videokameráját kétszeresen is nevezhetjük túlélőnek: bár az okostelefonok minden alternatív kütyü elől elszipkázzák a vásárlóközönséget, azért a gyártó újdonsága még kitartóan feszít a kamerák között, ráadásul masszív felépítése révén nagyobb eséseket is kibír, a víz alatt is sokáig húzza, és természetesen a pornak sem adja meg magát – legalábbis az ígéretek szerint.
A nyár hivatalosan is kezdetét vette, az iskola véget ért, a vizsgaidőszak végén járunk, és most lesz érdemes szabadságot kivenni a munkahelyről. Az időjárás ugyan olykor megviccel bennünket egy komolyabb esőzés formájában, de cserébe máskor meleg és napsütés várja a nyaralni vágyókat: a strandon lángosozhatunk, fesztiválokon mulathatunk, és annyit utazunk, amennyit az időnk és a pénztárcánk megenged.
Furcsa külsejű kézi videokamerával rukkol elő júniusban az Olympus: az LS-20M formatervezése abszolút szokatlan, de mégis szerethető, ráadásul funkcionalitását tekintve is kiválóan megállja a helyét. Az LS-20M nem csak kiváló minőségű felvételeket készíthetünk, de a készülék segítségével ki is csinosíthatjuk azokat, majd – mint aki jól végezte a dolgát – feltölthetjük valamelyik internetes megosztó-oldalra.
A Sony januárban mutatta be legújabb kamerasorozatát, amely a már jól ismert Bloggie márkanév alá sorakozik fel. Az új széria legérdekesebb darabja minden bizonnyal a Bloggie 3D (MHS-FS3), amely nem csak hozza a szokásos minőséget, de 3D-s felvételeket is tud készíteni, ráadásul az elkészült képeket és videókat azonnal megnézhetjük a kamera hátulján elhelyezkedő, szintén 3D-s kijelzőn.
A Sony Bloggie (leánykori nevén MHS-TS20K) igazi divattermék: jól néz ki, praktikus, és árához mérten sokat tud. Bárhova cipelhetjük, bármilyen bulit vagy eseményt rögzíthetünk vele, igaz, cserébe kénytelenek leszünk megbarátkozni a többnyire a méretéből és egyszerűségéből fakadó hátrányaival is. Terítéken a zsebbe csúsztatható MHS-TS20K.
Valamiért rajongunk a furcsa alakú videókamerákért, és ez alól a MHS-CM5 sem kivétel. A Sony modellje úgy néz ki, mintha pisztolyt fognánk cső nélkül, és a markolatból kilógna egy LCD-kijelző. Ez a furcsa kialakítás aztán megragadja az ember figyelmét, aki talán még bele is szeret, ha megtudja, hogy a készülék praktikusan csúsztatható a zsebbe egy laza mozdulattal.
Ha rövid videofelvételekben gondolkodunk, és tudjuk magunkról, hogy az osztálykirándulás vagy a céges csapatépítő buli legjobb pillanatainak megörökítésével is beérjük, teljesen érthető a hozzáállásunk, ha nem akarunk hatalmas, nehéz és méregdrága kamerákat cipelni a nyakunkban. Nem, nekünk bizony a Panasonic HM-TA1 való, amely majdnem olyan mint a svájci bicska, csak éppen nem kobozzák majd el tőlünk a reptéren.
Rendhagyó módon ma nem terméket ajánlunk, hanem egy szezonális Olcsobbat.hu aloldalt: a nyári kánikula, az utazás, a pihenés, a szórakozás kellékeit gyűjti össze az Olcsobbat.hu Frissítő Ajánlatok aloldala.
60-szoros optikai zoom akár remegő kézzel is? Egy napnyi videóanyag egyetlen SD kártyára? Egyvalami biztosan tudja mindezeket, méghozzá a Sony DCR-SX33 digitális videókamera.
Itt a nyár, sokan terveznek videokamerát venni. Jómagam is próbálkoztam pár típussal, és egyelőre ár-érték arányban egy SD kártyás, apró és olcsó, mégis HD minőségű modell vezet, a Toshiba Camileo P30.
Minőségi kép, elegáns dizájn, ráadásul "nem eszik videókazettát" - a Panasonic SDR-H80 videókamera ugyanis merevlemezre rögzít.
A nemrég bejelentett Samsung HMX-H106 64 gigabájtos SSD háttértárával a legnagyobb kapacitású SSD-s videókamera a világon.
És itt kérnénk elnézést a címért, hiszen mi is tudjuk hogy a Fradi a másodosztályban is alig remekel. Szóval ahogy azt az adatbiztonság témaköréből is nagyon jól megtanulhattuk, valamint híres-hírhedt hackerek által írt könyvekben is remekül meg van fogalmazva, vagy akár még túl is van magyarázva: az adataink kikerülésének elsővonalas védelme nem más, mint a fizikai. Most nagyot mondtunk, de persze ez sem jelent semmi különöset, csupán annyit, hogy ne hagyjuk, hogy bárki, aki a buzzworddé csépelt "social engineering" alkalmazásával csak úgy besétál hozzánk - legyen szó a cégünkről, de durvább esetben beszélhetnénk a villanyszámlásnak álcázott tolvajról -, könnyűszerrel hozzáférjen mondjuk a nyitott ajtó "mögött" tárolt szervereinkhez, és kapva az alkalmon egy pendrive-ot beledugva másolja le az amúgy brutálerős tűzfallal védett titkos adatainkat, aztán egyből rohanjon is vele a konkurenciához. Ugyanígy ne hagyjuk az irodaajtót tárva-nyitva - és hasonlóképpen az irodai gépeinket lezáratlanul, bár ez már nem a fizikai védelem - ha csak ebédelni ugrottunk le a szomszéd kifőzdébe, vagy a éppen a vadiúj dombornyomott bankkártyánkat se hagyjuk elöl csajozási célból asztalunkon, hiszen bárki leolvashatja róla a szükséges adatokat, és már vásárolhat is vele a neten a mi számlánkra, anélkül hogy nehéz munkával ki kellett volna csempésznie a pénztárcában tartott kártyát kabátunk becipzározott belső zsebéből. De legegyszerűbb példaként mondhatnánk azt is, hogy ne felejtsük nyitva a lakásunk ajtaját, ha már a lakatossal rátetettük azt a többszázezres zárat.
Vagy ha már óvatlanok voltunk, és figyelmen kívül hagytuk a fizikai védelem szükségességét, és megtörtént a baj, tegyük azt visszakövethetővé. Mondjuk szereljünk fel kamerákat, ilyeneket ni, mint amit mi is árulunk itt az Olcsóbbaton:
Na, megvolt a tűzijáték, jó volt? Nézték, netán halált megvető bátorsággal élőben is? Esetleg fényképeztek, meg vittek ki kamerát is, hátha megint lesz néhány honfitársunk, aki Mary Poppinsként libeg el mellettünk a tömegben, aztán a felvételeket jó pénzért el lehet adni, egy arra alkalmas videómegosztó oldalnak?
Valójában sosem értettem, hogy minek az embereknek otthonra videókamera, ha nem használják (fél)profi szinten legalább, és most itt nem arra gondolok, hogy apuci amatőr operatőrködése közben sose remegjen be a kamera, és a zoomot is tudja jól kezelni, meg a fényviszonyok is tökéletesek legyenek, nem. Szóval addig oké, hogy felvesszük a gyerkőcök első lépéseit, és egyéb meghitt pillanatokat, azonban saját családi és ismerősi körömből tudom, hogy az átlaguser képes felvenni mindent legyen az akár csak egy, a turisták által az átlagosnál pufókabbra felhízlalt galamb a Szent Márk téren.
Aztán otthon meg néznek, hogy mihez kezdenek négy órányi felvett anyaggal, amiből fél óra buszon zötykölődés közben felvett táj hegyekkel és birkákkal (a busz ablakában visszatükröződik Jürgen, aki a sokadik dobozos sörét bontja az ülés alatt felhalmozott készletből), fél óra sötétben felvett élvezhetetlen ócskaság, néhány snitt a telejesen érdektelen hotelszobákról ellenfényben, a maradékban pedig ledarálva az utazás érdemi része.
Ebből pedig pornósztár-napszemüveges, vietnámipapucsos magyar turista legyen a talpán, aki értelemes anyagot farag: felesleges és érdektelen dolgok kivágása, egyéb vágás, kategorizálás, értelmes jelentekre osztás, borító felcímkézése, DVD-re, vagy egyéb adathordozóra égetés. Jó esetben az egészből születik egy "Olaszország 2006" című DVD/videókazetta, amiről tíz év múlva, mikor tényleg érdemes lenne feleleveníteni az emlékeket, anyuka majd azt hiszi, hogy a 2006-os vébédöntő, és jól ráveszi a Vér és bél brazil sorozat 29465. részét.
Ennek ellenére ma videókamerákat fogunk ajánlani, feltétlen vegyék őket meg! Lehet ám azt okosan is használni például így.
Az RSS csatornánk segítségével könnyen és gyorsan tájékozódhatsz.