12,2 megapixel. Szép nagy szám, eddig a legtöbben csak valami ultradrága, hatalmas, professzionális fényképezőgéptől várhattak ilyen felbontást. A Fujifilm Finepix AX200 ehhez képest kicsi, stílusos és olcsó. És igen, 12,2 megapixeles. Tényleg.
Rendhagyó módon ma nem terméket ajánlunk, hanem egy szezonális Olcsobbat.hu aloldalt: a nyári kánikula, az utazás, a pihenés, a szórakozás kellékeit gyűjti össze az Olcsobbat.hu Frissítő Ajánlatok aloldala.
Hát ez meg micsoda? Fénykard? Horgászbot? Ugyan, ez egy egylábú állvány. Persze, mondhatná bárki, hogy ennek semmi értelme, pedig egy ilyesmi nagyon sokat segít a fotósoknak. Példánk ma a Manfrotto Monopod fotósállvány.
Pici, színes fényképezőgépecske - nem számítanánk ilyesmitől semmi különlegesre, igaz? De csak első látásra! A Casio Exilim Zoom EX-Z550 bizony a "kicsi a bors, de erős" kategória versenyzője.
Az óriási fényképezőgépcsodák és a fotós mobiltelefonok között van egy olyan kategória is, ami egyszerre pici és szép, mégis igazi fényképezőgép, nem csak valamilyen csinos mobil gyengécske kiegészítője. Az Olcsobbat.hu kedvenc tizes listájába e héten furakodott be az Olympus FE-26 digitális fényképezőgép.
Sokak szerint a digitális fényképezőgépeknek két kategóriája létezik - a kicsi, olcsó, ám korlátozott tudású zsebgépeké és a nagy, cserélhető objektíves, tükörreflexes monstrumoké. Pedig van egy nagyon jól kitalált középkategória is, amit már sokan félprofinak hívnak. Ezek olcsó, de nagy tudású képviselője a Panasonic Lumix DMC-FZ38.
12 megapixel - pár éve még elképzelhetetlenül nagy számnak hangzott, ma pedig már jócskán 100 000 forint alatt kapunk olyan digitális fényképezőgépet, amely "bírja" ezt a felbontást. Ilyen például a Panasonic Lumix DMC-FZ38.
A Fuji fényképezőgépek között van egy olyan sorozat, amely már kinőtt a kis, kompakt gépek világából, de még nem olyan bonyolult a kezelése, mint a nagy, tükörreflexes változatoké. Ilyen az S1500FD is, amely kinézetére máris jóval komolyabb, mint egy zsebben hordható kis turistaketyere.
Az áprilisban bejelentett Nikon D5000 a D40-es szériát hivatott leváltani, bár sok alkatrészt a drágább, D90-ből örökölt. A legfeltűnőbb újdonság természetesen a kihajtható LCD, de a 11 pontos autofókusz is órási előrelépés a D40 hátom pontjához képest.
Úgy tűnik a fényképezőgép gyártók kezdenek rájönni, hogy a gépekbe zsúfolt tudás nem kihasználása rossz taktika. A mai digitális fényképezők képfeldolgozó processzora és a fényérzékelő lapka mérete bőven lehetővé teszi, hogy akár teljes HD (1920×1080, azaz 1080p) videót is rögzíthessünk ezekkel a készülékekkel.
A digitális tükörreflexes fényképezőgép elég sokáig csak a profi fotósok eszköze volt, mára azonban már elég olcsó ahhoz, hogy kompakt gépet csak azok kényszerüljenek venni, akik túl nagynak és nehéznek találnak egy dSLR-t.
A tükörreflexes gépek elterjedésével a belépő szintű modelleken olyan új – korábban ilyen gépeken soha nem látott – funkciók kezdtek el megjelenni, amelyekkel a kompakt kategóriából áttérő fotóskat célozták meg. Ezek közül az egyik legfontosabb az LCD kijelzőn keresztül történő fotózás. Erre korábban a dSLR gépek képtelenek voltak, a profik meg egyébként is az optikai keresőt használták. Innen pedig már csak egy lépés kellett, hogy kihajtható és elforgatható LCD kerüljön a cserélhető optikás fényképezőgépekre is.
Minden összevág azzal kapcsolatban, miről szóljon mai bejegyzésünk, röviden fel is vezetném tehát: nemrég írtunk arról, hogy már telefonban is található beépített 5 megapixeles kamera, valamint arról is szóltunk, hogy lakótársam a mosogatógépen kívül mindenféle elektronikai eszközökbe fektetne bele, nos ezzel kapcsolatban eszembe jutott még az is, hogy múltkor panaszkodott, hogy tükörreflexes fényképezőgépe - azonkívül, hogy mindig elromlik rajta valami mostanában - mennyire nagy, és nem szívesen cipeli, és mennyire lecserélné egy kompakt gépre inkább. Ehhez még hozzájön az is, hogy szintén pár napja írtunk a fényképezőgépekbe való XD memóriakártyákról. Gondolom ezek után már átlátszó lenne, azt mondani, hogy mostani ajánlónkban nem kompakt fényképezőgépeket fogunk felsorolni a tovább gombra való kattintás után.
Az Olcsóbblog szerkesztősége esti programja ezekben a napokban természetesen a Sziget fesztivál. Nézzük csak, mi is kell, ahhoz, hogy az ember jól érezze magát ez alatt az egy hét alatt. Hát kellenek mindenekelőtt jó programok, főleg koncertek, jó társaság, jó idő, ha kinn is alszunk akkor egy jó sátor, és persze van akinek a jó sör is elengedhetetlen. Ha eddig megvagyunk, akkor már csak egy kicsit kell gondolkoznunk azon, hogy mi köze ennek az egésznek az Olcsóbbat.hu-hoz. Na...? Igen-igen, ami a 90-es évek Diákszigetjein még ritkaságszámba ment, ma már természetes: nagy valószínűséggel akármennyire is jó Sziget, nem bírunk egy hetet a mindennapi életben megszokott kütyüink nélkül. Muszáj telefonálnunk a haveroknak, ha elveszítettük őket valahol a tömegben, SMS-t küldeni az otthonmaradtaknak, hogy irigykedjenek, meg aztán az érdekes embereket, és kedvenc fellépőinket is muszáj lefényképeznünk, de akkor már pendrive is kell, hogy ha megtelt a fényképezőgép memóriája, és még sorolhatnánk. Nézzük mit ajánl az Olcsóbbat a szigetlakóknak!
Jó ideje tart már a nyaralós szezon, amikor az ember elcipeli a gépét egy kéthetes páneurópai túrára és közben persze folyamatosan kattogtatja a jobbnál jobb fotókat. Pár éve még muszáj volt mindenféle netkávézókat keresgélni kiírni a megtelelt memóriakártya tartalmát vagy százezreket beruházni egy köteg memóriakártyába, hogy meglegyen a szükséges kapacitás. Mostanra viszont már a 4 gigás kártyák ára is emészthető szintre ment le, amikre bizony már ezres nagyságrendekben férnek a képek. Annál többet meg úgyse nézünk vissza...
Adott a Leica, a kezdetben apró kis német cég, ami 1913 óra gyárt fényképezőgépeket. Ő teremtette meg a 35mm-es szabványt, ővé volt a fényképezés történetének legnépszerűbb, távmérős kamerarendszere, ami lehetővé tette hogy a korszak többi gépéhez képést apró, de igen jó képeket készítő fényképezőket állítsanak elő. Távmérős Leicákkal katintotta le Diane Airbus a bizarr ikreket, velük lőtte Bresson a Decisive Moment-et, ezt használt André Kertész, és bizony Leicával készült az az ominózus Che Guevara-portré is eredetileg... Aztán adott a Leica, aki a hatvanas években elkezd tükörreflexes gépeket is gyártani, és a Leica, aki már csak pár évvel az ezredforduló után jön rá, hogy bármennyire húzodozik is tőle, márpedig muszáj beszállnia a digitális gépek piacára. És legvégül adott a Leica, aki kitalálja, hogy össze kell állnia egy elektronika terén rutinosabb, ismert céggel, ha nem akarja az imidzsét rontani megfizethető árú gépekkel, mégis be akar törni a jó minőségű nem-luxus fényképezők piacára. És itt jön a képbe a Panasonic Lumix-szériája, azon belül is a kiskompaktokkal szemben a Leica-örökséget talán legjobban átvevő, a nagytestvértől csupán a szoftverben és egy piros kis logóban különböző Panasonic DMC-L1
Nyár van, elképesztően nyár. Nincs ember szerintem jelenleg az országban, aki ne vágyna borzalmasan valami víz partjára. (Kivéve persze téged, nyájas olvasó, ha esetleg épp valami kellemes tengerparton a lábad lógatva Banana Daiquiriket szopogatsz, ami esetben fogadd őszinte gratulációnkat és irigykedő sötét gondolatainkat...) Mindenesetre ha vízpart, akkor itt az ideje a jobbnál jobb nyaralás-fotóknak, az emberek 80%-a úgyis erre veszi a kis kompaktgépét. A kis kompaktgépek viszont tudvalevőleg gyűlölik a vizet – és itt jönnek a képbe a kis egyszerű vízhatlan tokok.
Puff neki. Alig pár napja írjuk meg, hogy a mérhetetlen megapixel-hajhászásnak a kompakt gépek terén mennyire nem lesz jó vége, erősen alátámasztva sommás véleményünk azzal, hogy egy várhatóan BenQ márkanév alatt futó géptől csak igen nagy optimizmussal várhatunk jó teljesítményt ilyen erős követelmények mellett. Erre – nyilván – egy hétre rá a Panasonic a csúcsminőségű Leica-objektíves Lumix-szériájában bejelenti a legújabb kompakt 12 megapixeles gépét. Aztán pár órára rá a Casio is bejelenti a 12 megapixeles EX-Z1200-át. Kétkedésünket fenntartva azért azt leszögezhetjük, hogy ha csodát nem is, jobb eredményeket azért várhatunk ezektől a gépektől – úgyhogy vessünk is rájuk egy-egy gyors pillantást.
Óriásplakátokra akarod ráfotózni Heidi Klumot a legújabb Versace-kollekcióban, esetleg azt a gyönyörű panorámát a tengeparton szeretnéd viszontlátni a szobád egész falát betöltő poszteren, viszont nem akarsz egy irgalmatlan méretű stúdiófényképezőt magaddal cipelni? (Meg nincs is rá pártízezer euród?) Nos, nagyjából ez az egyetlen indok arra, hogy miért lehet majd érdemes megvenned a Foxconn nemrég bejelentett 12 megapixeles kompaktgépét.
Több oka is lehet, hogy valaki egy hordozható winchester vásárlására szánja el magát (backupolás, laptop kiegészítése stb.), de ezek közül az egyik legnépszerűbb ok, hogy legyen egy eszköze, amivel egyszerre kényelmesen tud szállítani rengeteg adatot: a flash-kártyák túl kicsik, a CD-k és DVD-k szintúgy, és persze macerásabb is őket használni, a cserélhető rack-ek meg egykoron ugyan népszerűnek számítottak, de mostanra már ismét egyre kisebb eséllyel találsz egy slotot a gépben, amiről adatokat akarsz elhozni – nem is beszélve arról, hogy egy laptop esetén eleve bukó a módszer.
Arra most nem vállalkoznánk, hogy áttekintsük ezt a szép nagy piacot: a klasszikus "húszezres vinyó" kategóriája mellett már megjelent a "harmincezres külső vinyó"-é is, és már ember nincs a talpán, aki tényleg megmondja, melyik a jobb. Viszont nemrég kezdett elterjedni ezen kütyük körében egy új szolgáltatás, amit érdemes megfontolni a vásárlásnál: a beépített kis képernyők és a különféle kártyaolvasók.
Hat éve a Nokia 6110-esemen már volt infraport. Az első PDA-mon (mostanra egy tizesért se tudnám eladni használtan) szintúgy: a 6110 meg a közte meg a gép között már anno akkor drót nélkül tudtam küldözgetni a számokat, üzeneteket. A családba került első laptopba, egy Pentium MMX 233Mhz-be (feláras extraként 64Mb RAM-mal!) fél év után került egy PCMCIA WiFi-kártya, az utódja (Pentium III 800Mhz, egetrengető sebesség) már szerintem sosem látott UTP-kábelt. A két éve vett, akkor se észveszejtően drága telefonomat szerintem sose dugtam össze a géppel, pedig töltögetem le róla a képeket meg valahogy csak rákerült csengőhangnak az a Future Sound of London szám, és jelenleg erősen gondolkodom azon, hogy vegyek-e 4-5 ezerért egy sztereo Bluetooth headsetet. Ellenben most 2007-et írunk, és a 170 ezres, high-end fényképezőm, ami számítási kapacitásban valószínűleg leveri a teljes Apollo űrprogramot, még mindig dugdoshatom össze mindenféle drótokkal.
fényképező 
Az RSS csatornánk segítségével könnyen és gyorsan tájékozódhatsz.
