A tavalyi év sokak szerint hosszú ideje az egyik legjobb volt a videojátékos megjelenések szempontjából, és mi csak osztani tudjuk a véleményüket: a 2011-es esztendő bővelkedett a remek programokban, s bár az emberek ízlése igencsak változó, gyakorlatilag bárki találhatott a fogára való szórakozást. Komoly feladatra vállalkozunk: összeszedjük a tíz legjobb címet, ezekkel garantáltan nem fogtok mellé, ha beruháztok rájuk!
Mondja valaki, hogy a számítógépes játékoktól a srácok csak elbutulnak és elvesztik normális alakjukat, mert folyton csak a gép előtt ülnek. Nos, ez talán így volt a 90-es években, de ma már az interaktív, lassacskán 3 dimenziós játékoknak köszönhetően erről szó sincs.
Nem tudom, észrevettétek-e, hogy télen mindig nagyon gyorsan kiszárad a bőrünk, kirepedezik a szánk és érdes lesz a kezünk. Mindez a hideg és száraz levegő együttes hatásának köszönhető, mely a megfelelő ápolás és óvintézkedések nélkül súlyos problémákat okozhat nekünk.
Ne értsetek félre, nem szekrényekről fogok beszélni, bár a szekrényvásárlás is megér egy misét. Most egy másfajta kétajtós szekrényről beszélgetünk majd. Nem, nem a kedvenc klubotok kigyúrt, de jóképű ajtónállójáról... Na jó, nem árulok tovább zsákba macskát, a hűtőről beszélek.
A digitális korszakkal akaratlanul előtérbe került a felbontás kérdése, ma már boldog és boldogtalan is azzal foglalkozik, hogy a tévéje hány pixelt képes megjeleníteni, a kamerája milyen részletességgel tud videót rögzíteni. Az SD-korszakban ez senkit nem érdekelt, a gyártók a HD-tévék bemutatkozása után gondoskodtak róla, hogy az egyszeri felhasználót az is érdekelje, milyen részletességgel jelenjen meg a kijelzőn az adott videó vagy fotó. A „nagyfelbontású” tartalmak mindennél jobban elterjedtek, amik maximális kiélvezéséhez 720 és 1080 pixelsoros televíziók szükségesek.
Ki ne érzett volna már csábítást arra, hogy játsszon egy kicsit a fénymásológéppel? Bármilyen komoly, fontos funkciót betöltő irodai eszközről is van szó, mégis minden felhasználó diák, felnőtt, irodista fejében megfordult már, hogy mi lenne, ha kezét, száját, arcát és egyéb testrészeit nyomná oda, ahová általában a papírt szokta. Mindenkiben megbújik egy kíváncsi gyerek és a fénymásológép ezt rendszeresen ki is hozza mindannyiunkból.
Ha bárkit megkérdeznénk, hogy számára mi a top 5 kényeztetési forma, biztosak vagyunk benne, hogy a masszázs az első helyek valamelyikén szerepelne. És ez nem is csoda, hiszen nincs olyan ember közöttünk, aki ne élvezné, ha elgémberedett testét egy hozzáértő kéz végig gyúrná. De megfelelő masszőr híján szorítkozhatunk a technika ördögére is.
Szalad az idő. Az idő pénz... Ezek a mondatok, szólások elég gyakran kicsúsznak a szánkon. Nem mintha, nem lenne igazság alapjuk, de azt is jól példázzák, hogy mennyire az idő rabjai vagyunk. Sosem elég számunkra 24 óra, hogy elvégezzük minden munkánkat, családi és baráti életet éljünk, illetve pihenjünk vagy akár gondot fordítsunk önmagunkra. Látszólag mindig kiszaladunk az időből. A világ minden idejéből. Pedig sokszor észrevétlenül suhan el mellettünk.
A blog keretein belül már többször is foglalkoztunk különféle dokkolókkal (az egyik termetesebb összeállításunkat itt találjátok meg), s bár a legtöbbről elmondható, hogy különbözőek valamennyire, általában túl sok extrát nem kínálnak azon kívül, hogy remekül hangosítják ki az MP3-ainkat és pofásan néznek ki. Mostani cikkünkben arra vállalkoztunk, hogy néhány érdekesebb darabot emeljünk ki, olyanokat, amiket extravagáns külsejük vagy éppen sajátos funkcióik miatt vennénk meg. Természetesen a választék hatalmas, most csak három dokkolóval foglalkozunk, de – ki tudja? – a jövőben talán elővesszük még a témát néhány újabb termék bemutatásának erejéig.
Emlékszem, gyerekként sokszor gondolkoztam el azon, hogy az autók tetején mik is azok a furcsa dobozok, amik télen mindig megjelentek. Bevallom, sokszor lódult meg a fantáziám és nem egyszer hajmeresztő dolgokat képzeltem abba a dologba. De ahogy visszaemlékszem, a legtartósabb elképzelésem egy kenuféleség volt. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy miként lehet vele hajózni, de formája okán mégis ezt gondoltam. Hogy miért nem kérdeztem meg egy felnőttet? Jó kérdés. Talán, mert annyival érdemesebb volt meséket szőni egyetlen tárgy köré.